Miért nem segít anyám a problémáimon?
Rossz napom volt, belefáradtam az állandó erőfeszítésbe és egész nap bőghetnékem volt. Suli után anyukámmal találkoztam és együtt mentünk haza, mikor eltört nálam a mécses, és sírva próbáltam elmagyarázni neki, hogy kisebbségi komplexusom van. Erre fel nem is akart tovább hallgatni, engem kezdett el hibáztatni, hogy azért hasonlítom állandóan magam másokhoz, meg azért érzem azt, hogy mindenki jobb nálam, mert egy semmirekellő lusta dög vagyok. Akkor úgy éreztem, hogy tévedtem abban, hogy a szülő azért van, hogy meghallgasson és hogy segítsen, azt vártam, hogy ő majd elmondja, mi a jó bennem, és hogy miért jó, hogy én az vagyok aki, ehelyett még azt a maradék életkedvemet is kitapodta belőlem. Jó. Lehet, hogy néha csak a zene a világ nekem, és néha bömböltetem, meg kijárok a barátaimmal hétvégente, de nem vagyok olyan rossz tanuló, mint ahogyan ő beállítja. Közepesen tanulok, ellenben a nővéremmel, aki jó tanuló volt, és nem járt el otthonról annyit, mint én. Anyám állandóan hozzá hasonlít. Hogy ő milyen jó gyerek volt. Számtalanszor kértem, hogy hagyja abba, mert én egy teljesen más személyiség vagyok, nem tudok olyan lenni, mint ő. Nem hallgatott meg akkor sem. Mostanra próbálom elkerülni a házban, talán ezért is nem jövök ki napközben a szobámból, viszont ebédnél vagy bármikor amikor alkalma van beszélni velem, akkor is csak a hibáimat osztja. És most itt tartok, már elég régóta, hogy megfelelési kényszerben szenvedek 17 évesen. Mindig csak azt látom, hogy ki miben jó, a legjobb barátnőmhöz hasonlítom magam, és úgy érzem, hogy az árnyékában élek. Nincs egy maréknyi önbizalmam sem. Nagyon sokszor elhatároztam már, hogy nem adok többé mások véleményére, és elfogadom magam olyannak amilyen vagyok (pedig állítólag nem vagyok csúny, tetszettek már meg fiuknak), de sokszor csak az lett a vége, hogy nagyképűnek éreztem ilyenkor magam, és belefáradtam az egészbe. Boldogtalannak érzem magam így.
Ne haragudjatok a hosszú szövegért, az önsajnálatomért, az esetleges helyesírási hibákért illetve, ha valamit rosszul fogalmaztam meg. Köszönöm válaszotokat! 17/L
#20-as, ne csinalj mar magadbol egy hatsot itt, meg ha nev es pofi nelkul is 😄 Rohejes vagy! Itt fenyegetsz valaszolokat?! Ajajj, nagyon felnek toled, tuti. Te jo eg, az arena mestere! Koszi, viccnek azert jo, megnevetettel 😂
Nekem ne irj, nem valaszolok. Ciao bambino/bambina 😘
És még hozzátéve, nem azt kértem tőle, hogy oldja meg a problémáimat, hanem hogy segítsen egy kicsit, hogy hogyan térjek jobb belátásra, hogy többé ne érdekeljen mások véleménye és ha elmegyek valahová, ne kattogjak azon, hogy egy kisegér vagyok más lányok mellett. Úgy szerettem volna ezt, hogy jó hosszú beszélgetés legyen, ehelyett felhozott valamit, ami nem ide tartozik, vagy azt ami ezt okozta, nem tudom kissé összezavarodtam.
Tisztában vagyok vele, hogy az én életem az én kezemben van, és azt is, hogy hisztivel nem oldok meg semmit (nem hisztinek szántam azt amit mondtam) de ti sosem éreztétek azt, hogy szükségetek vagy egy kis lelkitámaszra? Mert akkor eléggé irigy vagyok rátok, hogy ti mindig a toppon voltatok.
Ügyes légy!
Ha már idetetted azt a szivecskét , van egy jó játék, amiben minden nap egy szívességet teszünk egy családtagunknak. Olyat amit nem kért , amit csak úgy magunktól találunk ki. Egy kávéfőzéstől a szál virágon át a teregetésig bármit. A lehetőségek végtelenek. A játék lényege, hogy ne szólj róla, pár nap alatt úgyis rájönnek.
ezt pedig a hasonlítgatás ellen küldöm:
sz [link]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!