Nem segít az unokák körül, de húzza a száját mindenre. Mi a megoldás? Egy ilyen beszólás szerintetek észhez térítené?

Anyukámról van szó.

48 éves éves nagymama, aki sosem segít a gyerekek körül (két fiunk van, a nagy 7 éves, a kicsi 5). Ez nem is lenne gond, mert nyilván nem azért vállaltuk őket, hogy más nevelje, de az már zavar, hogy mindenre van valami megjegyzése, vagy vág egy pofát, ha mondok valamit. Pl. a férjem anyukája dolgozik, de szinte minden nap eljön hozzánk hazafele a munkából, kérdezi, hogy kell-e segítség, vagy hozzon-e valamit, meg ha itt van, akkor is mondja, hogy menjek nyugodtan tornázni kicsit, vagy ide-oda, vagy pihenjek le, vigyáz a gyerekekre. Nyaralásokon ugyanez (általában évente 2-3 alkalommal megyünk nagyszülőkkel is valahová), anyukám panaszkodik, hogy nem tud úgy pihenni, hogy a gyerekeket hallgatja maga körül, a nagyim, vagy az anyósom meg folyamatosan azon van, hogy a gyerekekkel legyenek.

24 hetes terhes vagyok, ikreink lesznek. A férjemmel megbeszéltük, hogy májustól felveszünk valakit, aki menni fog a nagyokért iskolába, óvodába és utána viszi őket különfoglalkozásokra, sportra. Mert én két babával nem tudok majd rohangálni ilyen könnyen, fél délutánokat az autóban tölteni, a férjemnek meg nincs fix munkaideje, nem tudja megígérni, hogy minden délután képes lenne erre.

Az anyám ezt megtudta, és ki volt akadva, hogy minek kell ez, meg szervezés kérdése lenne az egész és hogy ígyis annyi segítségem van, nem igaz, hogy nem tudnám megoldani... Nagyon rosszul esett, hogy konkrétan majdnem azt mondta, hogy lusta vagyok.

Majdnem mondtam, hogyha kicsit besegítene néha ő is, nem csak akkor keresne minket, ha szüksége van valamire, akkor könnyebb lenne az én helyzetem is. De inkább ráhagytam az egészet, nem volt kedvem vitatkozni. Csak félek, hogy később is folyamatosan felhozza majd ezt, vagy azt, hogy nincs annyira időm a háztartásra, stb.