Nem segít az unokák körül, de húzza a száját mindenre. Mi a megoldás? Egy ilyen beszólás szerintetek észhez térítené?
Anyukámról van szó.
48 éves éves nagymama, aki sosem segít a gyerekek körül (két fiunk van, a nagy 7 éves, a kicsi 5). Ez nem is lenne gond, mert nyilván nem azért vállaltuk őket, hogy más nevelje, de az már zavar, hogy mindenre van valami megjegyzése, vagy vág egy pofát, ha mondok valamit. Pl. a férjem anyukája dolgozik, de szinte minden nap eljön hozzánk hazafele a munkából, kérdezi, hogy kell-e segítség, vagy hozzon-e valamit, meg ha itt van, akkor is mondja, hogy menjek nyugodtan tornázni kicsit, vagy ide-oda, vagy pihenjek le, vigyáz a gyerekekre. Nyaralásokon ugyanez (általában évente 2-3 alkalommal megyünk nagyszülőkkel is valahová), anyukám panaszkodik, hogy nem tud úgy pihenni, hogy a gyerekeket hallgatja maga körül, a nagyim, vagy az anyósom meg folyamatosan azon van, hogy a gyerekekkel legyenek.
24 hetes terhes vagyok, ikreink lesznek. A férjemmel megbeszéltük, hogy májustól felveszünk valakit, aki menni fog a nagyokért iskolába, óvodába és utána viszi őket különfoglalkozásokra, sportra. Mert én két babával nem tudok majd rohangálni ilyen könnyen, fél délutánokat az autóban tölteni, a férjemnek meg nincs fix munkaideje, nem tudja megígérni, hogy minden délután képes lenne erre.
Az anyám ezt megtudta, és ki volt akadva, hogy minek kell ez, meg szervezés kérdése lenne az egész és hogy ígyis annyi segítségem van, nem igaz, hogy nem tudnám megoldani... Nagyon rosszul esett, hogy konkrétan majdnem azt mondta, hogy lusta vagyok.
Majdnem mondtam, hogyha kicsit besegítene néha ő is, nem csak akkor keresne minket, ha szüksége van valamire, akkor könnyebb lenne az én helyzetem is. De inkább ráhagytam az egészet, nem volt kedvem vitatkozni. Csak félek, hogy később is folyamatosan felhozza majd ezt, vagy azt, hogy nincs annyira időm a háztartásra, stb.
Itt páran szerintem félreértettek.
Nem várok tőle semmit már, nem is számítok a segítségére. Igen, mikor az első babánk megszületett, kicsit rosszul esett, hogy semmiben nem segített. Nem azt vártam, hogy akkor majd jön naponta és megcsinál helyettem/helyettünk mindent, de néhány helyzetben jól jött volna a tanácsa például.
Az anyám egész életében a saját boldogságát helyezte előtérbe, szóval nem arról van szó, hogy ő most ébredt rá, hogy nem lesz már fiatalabb... Nem dolgozik, a férje tartja el. De még így sem ér rá soha, bár már nem is akarnám, hogy ráérjen és itt legyen.
Utolsó, rosszul látod.
Mindháromszor tervezett volt a terhesség, bár a fiúk után csak egy kislányt szerettünk volna, de ketten vannak. :)
Nem jelent problémát szerencsére.
válasza: válasza:Mert szerintetek előre láttuk, hogy ikreink lesznek?!
Akartunk egy kislányt is, ketten vannak. Ennyi a történet, ezen már változtatni nem tudunk (és persze nem is akarunk).
válasza:Akkor számoljunk kicsit: 41 évesen már nagymamát csináltál belőle, és azóta is folyamatosan nő az unokák száma.
Még szinte fel sem nevelt Téged (nem tudom, hány éves lehetsz, de nem sok)és még nem pihente ki a gyereknevelést, de már ott a következő generáció, és elvárod a segítségét.
Nem mindenkinek pihenés, ha gyerek visítozást hallgat zene helyett. Most újabb két gyerek....Anya, anyós mellett még kell segítség, de gondolom, a férjed is csak neveli a gyerekeket, hogy kíméljenek.
Lehet lepontozni, de megértem anyádat.
Nem azért szültem, hogy belőle nagymama legyen.
Fiatalon lett anyuka, én 29 éves vagyok jelenleg.
Egész kiskoromban vagy apával, vagy a nagyszüleimmel voltam. Mert ő a válásuk után depressziós lett, majd kitalálta, hogy neki még tanulni kell, élni akar, stb. Ezért hol apánál voltam, hol pedig a nagyszüleimnél. Mert az anyám főiskolára, egyetemre járt, utazott, pasizott, vagy egyszerűen csak levitt mamáékhoz azzal az ürüggyel, hogy sokat beszélek és fárasztom... Ez a helyzet így volt egészen a mostani férjéig, aki mellett valamennyire lenyugodott. Szóval eléggé kiszórakozta ő magát az évek alatt, nem arról van szó, hogy 18 évig el sem mozdult mellőlem és lefárasztotta az anyaság.
Épp ez az, hogy NEM várom el a segítségét. Megoldjuk nélküle, ahogyan eddig is sikerült az évek alatt. Az zavar, hogy ő ebben a helyzetben úgy érzi, hogy joga van beleszólni az életünkbe és kioktatni, mintha ő annyira csodás anya, nagymama lenne.
válasza: válasza:Kérdező,te mazochista vagy,hogy felé nézel egy olyan nőnek,aki nemhogy soha egy ft-al nem támogatott,de kvázi mindig tojt a fejedre nagy ívből?
Megmondanám neki,hogy nyugodtan megcsókolhatja a seggemet azok után,hogy még én ugrálok körülötte azok után,hogy ő le se szart gyerekkoromban.
De ti azt hol olvastátok, hogy bajok vannak a fiúkkal?
Nincs semmi gond, nagyon jól elvagyunk, rengeteg a közös program is. Foglalkozunk velük, utazunk, kirándulunk. Viszont tudom azt, hogy két újszülött mellett a délutáni elfoglaltságaikra nem fogom tudni őket vinni, ott várni őket, stb.
Az, hogy anyósom bejön hozzánk, vagy lemegyünk hozzájuk, nem jelenti, hogy ott nem foglalkozunk velük, vagy akkor én totál eltűnök, ha más van velük. Pl. tegnap is itt volt, társasoztunk mindannyian, utána elvitték apósommal pizzázni a fiúkat.
válasza:hogy itt mekkora alszent hozzaszolok lettek :D nekik biztos az a normalis, hogy a csaladjuk, anyjuk, stbjuk felejuk se nez, se nem segit, sem segitseget nem var, de normalis csaladokban ez nem igy megy, kiveve a megkeseredett pcsaknal.... foleg annal, aki irta, hogy neki meg sajat gyereke sincs, nem hogy unokaja...es? savanyu a szolo, venkisasszony? :P
a kerdezo teljesen normalis korban szult, senkinek semmi koze nem lenne ahhoz se, ha 18 evesen lett volna anya, ahhoz se.
szerintem amugy hagyd anyadat kerdezo, nem kell ra alapozni, de majd oreg korara te is kb ennyit segits neki,mint most o :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!