Mit lehet ilyen helyzetben tenni, anyukám sokat segít a családnak, nővérem nem, csak nagyon sokat dolgozik, szeretném, ha jó hangulat uralkodna, de nem tudom, hogy el lehet-e érni?

Anyukám az iskolapéldája a bűntudatkeltő depressziós szülőnek. Mindig is az volt. Azt nem állítom, hogy nem tettek mindig sokkal többet apukámmal, mint a két nagybátyám, de nem is tudnak egy probléma mellett sem elmenni.

Ők ápolják a nagyszülőket (bevásárlás, pénz adás, ajándék vásárlás, társalkodónő intézése, ebéd intézése), miközben a két nagybátyám, néha odamegy enni (minden nagyszülő 90 év fölött van).

Az egyik unokatesómat egyszer idevették magukhoz, hogy segítsenek rajta, és mindig is intézték tesóm egészségügyi gondjait. Most a másik unokatesómnak is intézik az egészségügyi problémáit és volt, hogy a tesóm négyszer hívta fel anyukámat egy nap, hogy mit csináljon a munkahelyén, a betegségével (mondjuk reflux)...

Ők intézik a születésnapok, családi összejöveteleket a nagymamámmal (ugye 90 fölött), mert valahányszor felajánlom, akkor mindig mondják, hogy nem jó nálunk. Aztán anyukám halálra sértődötten közli két hónap múlva, hogy neki senki nem segít semmit, sose takarítunk (ezt mióta nem lakunk itthon nem hallottam), és neki rosszul esik, hogy mindig magára hagyjuk, és semmi segítséget nem várhat tőlünk (ami valahol igaz is, tényleg nem segítek eleget, ő például rendszeresen el kell jöjjön a munkahelyéről, hogy orvoshoz és hasonlókhoz hurcibálja a nagyszülőket, én meg nem tudok két naponta 1 órát rászánni erre a projektre a kitérővel és a beszélgetéssel együtt (szerinte 1 óra, én valahogy nem tudok fél óra után felállni, hogy akkor megyek, ami viszont tudom, hogy az én hibám)).

A nővérem még ennyit sem segít, sőt anyukám teljesen kiakadt, mert nem ment be a nagypapámhoz a kórházba, amikor azt hittük, hogy meg fog halni, mert elég súlyos betegséget szedett össze, és nem használt a kezelés (akkor készült az esküvőre). Az esküvő sem úgy sikerült, mint vártuk, tesóm a szülői bűntudatkeltés miatti problémáit dolgozta fel, a szüleimnek volt egy-két javaslatuk, amit nem fogadtak meg, csak amikor a fotós, a másik apuka, a ... ezt javasolta. A kéréseiket lesöpörték az asztalról, miközben mindenki más kérését meghallgatták (és igen, mert hallottuk, ahogy a tervek oda-vissza változtak, aszerint, hogy ki mit mond).

Szóval a lényeg, hogy anyukám, most már közönyös akar lenni a nővéremmel szemben, de mint mindig most sem bír elmenni a problémái mellett. Órákig ecsetelgeti nekem, hogy ezek mik, meg milyen önző dög a nővérem (persze kedvesebben, de akkor is). Hogy milyen szörnyű lesz a gyerekeinek stb.

Ha valahogy segíteni szeretnék, akkor mond valami remek ötletet, ami kb. minden időmet veszi el. Mármint én szívesen segítenék, de azért lehet, hogy heti 1-2-szer elmennék sörözni, vagy sportolni vagy hasonló, úgy, hogy még marad időm megnézni egy filmet, és nincs minden időm betáblázva. Szóval olyan dolgokat mond, amire tudja, hogy írtó sok idő (pl. heti háromszor délben menj át a nagyapádhoz, aki a munkahelyedtől potom 1 órára lakik(???), maradj itthon amikor jönnek a szerelők, de nem tudom, hogy a héten mikor jönnek, jó lenne, ha egész héten itt lennél, és társai.

Amitől herótot kapok. Szóval megértem nővéremet, hogy már nem foglalkozik ezekkel, és megértem valahol anyukámat is, hogy egy párnak ez írtó sok munka, mégsem látom, hogy hogyan tudék úgy segíteni, hogy nem rokkanok bele, adom fel a munkám, marad időm a barátaimra stb.?

Bocsánat, hosszú lett! Ha unalmas inkább ne olvasd el az egészet, az utolsó bekezdés a lényeg.