Mit csináljak ha anyám ilyeneket mond nekem mint pl. bárcsak meg se születtem volna?

Elég fura a helyzetem de ne hordjatok le. 25 éves nő vagyok, dolgoztam már, de itthonról még nem költöztem el. Most jelenleg sajnos nincs munkám, de én arról a helyről is szeretnék elköltözni ahol élek egy nagyobb városba. De anyám szerint én soha nem fogok tudni önálló életet élni. Szerinte most is csak rajtuk élősködök. Miközben azt sem szeretné ha dolgoznék. Szerinte én meghalnék ha elköltöznék. Szerinte engem senki sem bír elviselni. Ha ő veszekszik velem, és én visszavágok, akkor megkapom hogy pszichiátriára való vagyok- De csak sajnos nekem tényleg nincs akivel elköltözhetnék, mert tényleg egyedül vagyok. Szerinte én soha nem fogok kelleni egy férfinak sem, mert engem senki sem bír elviselni, és hiába szépítem magam, öltözök ki szépen soha senki nem fog rám nézni. Olyan dolog még nem volt az életben ami neki tetszett volna amit én csináltam. Még annak se örült soha amit karácsonyokra vettem neki, amit ki is jelentett. Ahogyan kitakarítok, kiteregetek, kifőzök, tényleg semmi sem jó neki ahogyan én csinálom. Ha megyek valahova is mindig úgy érzem magam, mintha szégyellnem kellene magam. Amikor együtt megyünk valahova is kritizálja hogy áll a hajam, hogyan vagyok kisminkelve, hogyan megyek stb. Azt mondja hogy az egész életét tönkre tettem, és hogy bár meg se születtem volna.