Anyám azért utál mert nem fiúnak születtem vagy csak úgy általában?
Négyen vagyunk testvérek. 3 fiú, és én..
Mindig is éreztem, hogy én nem érdeklem annyira mint a testvéreim, velem sosem foglalkozott, de azt mondta hülyeség, bebeszélem magamnak. A testvérem szerint is.
Én viszont nem így látom.. Rengeteg példám van rá, miszerint nem érdeklem.
Egy éve este rosszul lettem. Epegörcs volt, bár akkor még nem tudtuk. A szönyegen fetrengtem, nem kaptam levegőt, már sírtam a fájdalomtól (egyébként nem vagyok sírós) de ő nem akart mentőt hívni. Már könyörögtem neki, hogy hívjon orvost, de annyira rosszul voltam, hogy nem tudtam beszélni, erre telefonnal a kezében áll felettem, hogy most hívjon-e, nem akar.. Végül kihívta.. meg is műtöttek azonnal, elzáródás volt, besárgultam stb..
Utána pár hónappal később az öcsém berúgott a haverjaival, nagyon másnapos volt. Az utcába elment egy mentő, és szaladt az öcsémhez, hogy úristen rosszul van, jött a mentő, biztos érte, mikor csak másnapos volt...
De apróságokból is ezt veszem észre. Pl vacsoránál mindenkinek ki szedi az ételt, egyedül nekem nem. Ha mos, az én ruháim "véletlenül" kimaradnak (egyébként magamra mosok, de ha egy farmerem koszos nem fogok egy mosást elindítani, ha pont farmert most, na ilyenkor marad ki mindig az enyém), ha leszedi a szárítóról a ruhákat, az enyémet rajta hagyja, ha kint száradnak a ruhák, az enyémet kint hagyja (akár esőben is), ha kimegy megetetni az állatokat, csak a kutyáknak ad, az én macskámnak nem (pedig egy út lenne az egész), ha boltba megy, megkérdezi kérünk e valamit, mindenkinek hozza, csak nekem felejti el, ha mégis hoz, akkor kifizetteti, a fiúkkal nem.
Érzem én egyébként válasz nélkül is, hogy nem szeret, és minden vágyam, hogy mielőbb elmenjek innen, de jelenleg nem tudok, és a közel jövőben, idén biztosan nem jön össze.
Már idegileg annyira tönkre megyek ebbe, hiába tudom, hogy nem szeret, én szeretem, és nagyon nagy fájdalmat okoz.
Ma is, a fiai nem vitték el boltba, én keltem fel hamarabb, hogy elvigyem.
A fiúknak pattan minden fingásra (elnézést), és ha neki boltba kell menni, nem elég, hogy elviszem, még szálljak ki itt, meg ott, mert ő esőbe nem fog kiszállni, miért nem álltam meg közelebb (5 méterre a bolttól, ahol nem volt üres parkoló (kis bolt) .
Ötletek erre?
Nem kérdezem, hogy szerintetek túl gondolom, mert tudom, hogy nem. Szerintem nem normális ez a viselkedés a részéről, hiszen nem követtem el ellene semmit, csak annyit hogy életben vagyok.
Mit tennétek? Hogy kezelnétek?
Bocsi, hogy hosszú lett, de megint felidegesített, és ki kellett írnom magamból..
Vannak ilyyen szülők. Lehet hogy őt arra nevelték hogy a férfiakat ki kell szolgálni. Mivel te lány vagy, elvileg neked is az a dolgod, hogy kiszolgáld a férfiakat. Ergo te csak csinálj mindent magadnak, hadd szokjad mert majd a férjedet is ki kell szolgálnod. A fiúkat meg ugye nem, mert nekik majd lesz feleségük aki szintén kiszolgálja őket. Meglepően sok emberben él még ez a felfogás a mai napig.
Az is lehet, hogy te már nem voltál tervezett gyerek, csak becsúsztál. Sok oka lehet de ettől függetlenül anyád szégyellheti magát. Amint teheted, húzz el jó messzire. Csak majd akkor se sírjon utánad ha neki kell segítség és a kisfiúk bszni fognak rá. Mert bszni fognak.
A második gyerek vagyok. Anyám lányt akart, az lettem, mégse tetszik neki.. A legkisebb tesóm a "nem tervezett", de őt mégis szereti..
Amint tehetem elmegyek, de ő nem hiszi el, hogy a fiai le fogják szarni, ahogy most is..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!