Apám miért hiheti, hogy ez vicces? Miért kell ilyeneket mondania?

Amikor a barátnőm itt van, akkor apám mindig viccesnek hiszi magát, ha beszólogat.

Barátnőmmel gyakran főzőcskézünk, néha apám is itthon van ilyenkor, nem bírja ki, hogy ne szóljon bele, ne szóljon be valami "vicceset". Mindig beszól, hogy hagyjam abba a főzést, inkább rendeljünk pizzát, azt nem lehet elrontani, meg amikor ránéz a kajára, akkor húzza a száját, hogy "Őőőő, háááát, majd inkább én csinálom" vagy "Háááát, inkább add át a barátnődnek."

Megpályáztunk barátnőmmel egy munkát, ami nagyon sok utazással jár. Fater erre elkezdi, hogy milyen vicces lesz, ha csak az egyikünket veszik fel. Tudja, hogy előfordulhat, hogy 3-4 napot leszünk távol egymástól, erre ezt mondta kicsit cinikusan, gúnyosan: "Ez ám a hosszú kapcsolat titka."

Amikor elrontottam valamit, akkor a barátnőmnek mondta: "Bármikor találsz jobbat"

Szinte minden alkalmat megragad, hogy vmit be tudjon szólni viccesen vagy gúnyosan. Nem fogja fel, hogy ezzel a barátnőm előtt ássa el a tekintélyemet.

Barátnőm is mondta már nekem, hogy így nem érzi jól magát, hogy állandóan beszól vmi viccesnek tűnő dolgot nekem. Azt is mondta, hogy így könnyű kiábrándulnia belőlem (ezt így el is tudom képzelni).

Amikor apámnak mondom (amikor nincs nálunk a barátnőm), akkor mindig megsértődik, elkezd hisztizni, egyszerűen nem képes felfogni, hogy ez rám nézve gáz. Mindig jön a megsértődés és csapkodás, hogy "akkor hagyjál", meg paraszt vagyok, hogy ezt szóvá teszem.

Nem lehet vele normálisan beszélni.

Amikor a barátnőm előtt beszólogat, akkor néha unottan nézek rá és azt sugallom a nézésemmel, hogy "hagyd már abba, nem vagy vicces!" Ilyenkor is előjön, hogy megsértődik és hatalmát kihasználva elkezdi mérgesen mondani, hogy ne merjek így nézni rá még egyszer.

Én is szoktam viccelődni, de tudom, hol a határ. Kicsit komolyabb vagyok, mint apám.

Mit lehetne vele csinálni? Hogy állítsam le? Miért hiheti azt, hogy ez vicces?

21/F