Hogyan mondanàtok el a szüleiteknek hogy a pàrotok idősebb mint ők?

Én most csak arra reagálnék, hogy 21 évesen én is váltig állítottam, hogy nekem nem kell gyerek, és kiröhögtem a gyerekmániásokat. Azóta felnőttem. :)

Ha nem is a bulizásban, akkor máshol tényleg ki fog jönni ez az óriási korkülönbség, hidd el. Nem véletlen nincsenek normális kapcsolatok (a sugardaddy kapcsolatot nem venném ide) ekkora korkülönbséggel hosszútávon. Legalábbis a közösen megöregszünk (wtf, ez már alapból nem is lehet nálatok) és szeretetben leéljük egymás mellett az életünket hosszútávra gondolok.

Na mossuk össze az eddigi válaszokat:

1. Ha jó a viszonyod a szüleiddel, ami a köztetek lévő kis korkülönbség miatt gondolom meg is van, akkor mondd el nekik

2. Ha normálisak, megértik. Egyrészt, mert a lányuk vagy, az kell legyen a legfontosabb nekik hogy boldog legyél. Másrészt, belátják amit itt már írtak, hogy valószínűleg kinövöd, ami esélyes, de nem törvényszerű. Harmadrészt, ha még idősebb is náluk, nyilván jobb, hogy ha megismerik azt az embert, aki a lányuk mellett van.

Lehet elsőre nem fognak kicsattanni az örömtől, de az is lehet, hogy összehaverkodnak. Nyilván lehet először jönni fognak a "mit akarsz te ennyi idősen a lányunktól, akinek az apja is lehetnél?" jellegű kérdésekkel, de ha a muki normális, akkor meg fognak enyhülni.

Volt már alkalmam megtanulni, hogy a legjobb az egyenesség. A sumákolás csak a lebukástól való félelem stresszét hozza, aztán meg a veszekedések, balhék... Kinek hiányzik?

Volt 30 évvel idősebb férfival is kapcsolatom, nagyon szerelmes voltam, azt gondoltam, ez a jövő.

Ő nem élt vissza a helyzettel, és csúnyán mondva lepattintott!

Mostmár hálás vagyok neki, amiért megtette.

Hidd el, nem lesz ez a kapcsolat hosszútávú, a szüleidnek ne szólj.

Még valami: kollégával ne kezdj soha, mert ha rossz vége lesz, akkor elég nehéz együtt dolgozni...

Nem mondom, hogy lehetetlen, hogy nem fog működni a dolog, de majdnem lehetetlen, ez egyértelmű.

Ismerek egy esetet, ahol a férfi sokkal idősebb volt. A nőnek évekkel később, 3 kisgyerekkel jutott eszébe, hogy ő még élni akar... Nálad legalább gyerek nem lesz, az jó, de simán szétmehettek hamar (akármilyen korú lenne, akkor is nagy ennek az esélye, ugye), akkor pedig minek fárasztani a szülőket? Ha majd tartósabb lesz, elmondod. Simán, egyszerűen, teljesen mindegy, hogyan tálalod, sokk biztos lesz.

Ha jó az összhang, sok szerencsét, még rosszabb, de nem igazán rossz esetben is legalább tapasztalsz, élsz meg minden. Benne máshogy is érezheted, de mi kívülről csak azt a tényt látjuk, hogy szinte 100%-ban vége lesz viszonylag hamar és elég esélytelen, hogy egészen tartós legyen.

Pedig én nem gondolom, hogy egy 65 éves ember öreg és beteg, sok múlik az életmódon s a géneken...