A tizen- és huszonéveseket kédezem. Miért hazudsz az édesanyádnak?

37 évese vagyok, és gyerekeim iskolás korba léptek, vagy is egyre többet vannak az én felügyeletem nélkül, és egyre önállobbak.

ìgy minap végig gondoltam, miket titkoltam el, vagy hazudtam anyámnak annak idején. Ès miért tettem ezeket. Hogyan kellett volna anyámnak másképp reagálni stb...

Pl egy tipikus eset.

Szüleim Soifokon laknak és pár utcával arrébb volt egy nyaraló tele fiatalokkal 15-20 éves fiukkal. Barátnöim és én 14-15 évesek voltunk. Mi csak a fiatalabbakkal a 15-16 évesekkel barátkoztunk. Ez egy családi nyaraló volt ahova a fiuk haverostul levoltak egész nyárra engedve. Persze a nagyobbak pia, fü, csajok állandóan. Mikor ezt elmondta egy utcabeli anyámnak, hogy mi oda járunk, és ezekkel a fiukkal barátkozunk, akkor anyám és a barátnöim anyukája is eltiltottak minket. ìgy a fiukkal titokban találkoztunk, azt monduk, hogy moziba megyünk, pedig romantikus séták a parton stb... Viszont napközben is mindig félnünk kellett, hogy egy anyuka meglát minket. Hiába volt elsö szerelem, a végén már teljesen rosszul voltunk ettöl a bújkálosditól, és s fiuk persze nem értették, mert nekik nem mertük elmondani...

Eltiltás volt a legrosszabb dolog, ezek után nem igazán mondtam el anyukámnak egy fius kérdést sem, se sexuális se más dolgokról nem akartam vele beszélni, fiukat már csak akkor meséltem el, ha több hónapja jártam valakivel...

Anyámnak talán úgy kellett volna reagálnia, hogy megkérdezi, mi mit gondolunk a fuikról. Ès akkor lett volna esély elmondani, hogy a fiatalabbjai nem drogoznak, azok nem isznak... Ès esetleg anyám mondhatta volna, hogy ne menjünk egyedül lányok oda, csak ha 3-4 vagyunk lányok. Vagy is megértés és bizalom kellett volna, ÈS a legfontosabb elmondani mire vigyázzunk... Ne igyunk, és ne fogadjunk el drogot...

Szerintem a gyerekek azért kezdenek el hazudni, mert nincsen a szülökben megértés. Rögtön a tiltás és a nem tetszés kimutatása, nincsen a szülökben bizalom, és ha egy kényes téma jön szóba inkább eltolják és nem beszélnek róla...

Anya már meghalt jóideje, mostohaanyámnak hazudtam gyakorlatilag mindenben.

Az okok roppant egyszerűek:

- ha valami nem úgy van, ahogy ő mondja, akkor kiabál, üvöltözik de semmiségeken is és bárkivel

- ha más a véleményed, mint az övé, hülye ostoba vagy

- ha elmentem bulizni, akkor már kválkodtam (20 évesen, havi 1x ha jártunk barátnőkkel)

- neki a 4-es is rossz jegy volt, egyetemen is!, ha 3-st "vittem haza", akkor semmirekelő csövesnek hívott

- mikor 23 évesen az akkori páromnál aludtam, rbancnak hívott, meg "ne csináltassam fel magam"

- a fejébe vette, hogy piás vagyok, azért karikás a szemem (anyáé is tök karikás volt, tőle örököltem), így minden nap átkutatta a szekrényemet üvegeket keresve

stb.

Mielőtt kérdeznétek: igen, apa tudott ezekről, csak "szerelmes" volt, és leszarta.

10-es, örülj neki, hogy neked nem olyan légkörben kellett felnőnöd, ahol mindenért! ordítanak veled, vagy megaláznak, ha más a véleményed, mint a "szülődnek".

Mostohaanyám a saját gyerekének megmondta az első sikertelen nyelvvizsgája után, hogy semmire nem fogja vinni az életben, és csalódott benne, innentől kezdve ő leszarja, mit csinál.

És hónapokig valóban teljesen hidegen és ignorálóan viselkedett a 14 éves fiával.

Szerinted egy ilyen emberrel, mit tudsz csinálni?

Akinek még az is baj, hogyha nem élére vasalod a nadrágot, vagy nem szimmetrikusan ágyazol be?

Nos, akinek hazudik a gyereke, az magában keresse a hibát!

(Nem az ilyen kis ritkán előforduló aprócseprő elhallgatásokra gondolok, ami szimpla rosszalkodás, gyerekcsíny. Hanem arra, amikor tényleg valaki módszeresen elhallgat valamit vagy hazudik egyebet. Ezek az anyuka rossz hozzáállása miatt vannak.)

Figyelem anyukák!

Olyan nincs, hogy alapból "jó anya"! Ahhoz tenni is kell. A tevés meg nem az, hogy megveszel agyereknek mindent! Hanem inkább az, hogy szánsz rá időt, önálló személynek tekinted, akit meghallgatsz , megkérdezel és nem csak parancsolgatsz neki. És alapvető, hogy biztos nyugis családot teremtesz neki, szóval az apjával élsz együtt, akit nem utolsó sorban szeretsz is....

Na így fog működni. Amúgy meg frusztrált leszel, nem fog tudni rendesen anya lenni, és a gyerek majd szépen elkezd hazudozni azért, hogy megtartsa magának a kis világát, amibe te nem férkőzhetsz be!

Fiatal koromban sok mindenben hazudtam,rész igazságokat mondtam el.Aztán 25 éves koromtól kb. nem titkoltam semmit,30 éves koromban meg mindent elmondtam amiről nem tudott az életemben,és nagyobb dolgok voltak.Meglepődött,de nem szólt rá semmit.Tehát nagyjából

35 éves koromra elértük azt a szintet,hogy mindent tud :) Az oka az volt hogy titkolóztam régen,hogy elég ideges típus volt,nem álltunk közel egymáshoz,így nem akartam hogy tudjon rólam bármit is.

Én megszoktam azt, hogyha vmi a szüleimnek nem tetszőt teszek, kb. mindegy, hogy őszintén elmondom vagy "kibukik", mert mindkét alkalommal ugyanúgy belémtaposnak, leordítják a fejem, és úgy kezelik, mintha embert öltem volna... az őszinteséget nem értékelik. Így rászoktam arra, hogy sunyítsak meg néha hazudjak, mert akkor van esély, hogy nem hordanak le mindenféle sz.nak főleg piti dolgok miatt.

Mostanság, huszonévesen ez már nem annyira jellemző. Inkább az, hogy nem mondok el nekik pár dolgot, ami velem történik, mert ha elmondom, akkor órákat beszélnek meg kéretlen jótanácsokat adnak, ill. előadják, mit kellett volna tennem és hogyan, amikor erre se időm, se szükségem nincsen.

"A hazug ember mindig meg tudja magyarázni saját magának, hogy miért hazudik :)

Az ilyen embereket még akkor sem veszem komolyan, ha az igazat mondják, mert leírta magát előttem."

Persze, igazad van, tényleg minden egyes alkalommal amikor egy lánnyal közelebb kerülünk egymáshoz, végig kéne hallgatnom anyám fröcsögését arról hogy majd kinövöm ezt a hülyeséget, csak dugna meg valaki jól, mert hogy én nem vagyok ilyen aberrált. Igazad van, tényleg nem volt elég ezt eltűrnöm amíg otthon éltem. Tényleg. Nem fontosabb az én mentális egészségem, nem egyszerűbb azt mondani neki hogy csak barátok vagyunk, amíg nem biztos hogy tartós lesz a kapcsolat, nem csak egy első randi. Fő az őszinteség, akkor is ha beledöglök.

"A hazug ember mindig meg tudja magyarázni saját magának, hogy miért hazudik :)

Az ilyen embereket még akkor sem veszem komolyan, ha az igazat mondják, mert leírta magát előttem."

A képmutató ember, mint te mindig tudod magad fényezni. Mindenki hazudik jobb ha tudomásul veszed. Nem kell mindenkivel teljesen őszintének lenned, mert arra nem vevők jó páran, hanem a szépen hangzó hazugságra. Az őszinteséget, ami tetszhet vagy nem tetszhet valakinek, nem tudja mindenki elfogadni, ehhez intelligencia kell.