Megtudnál bocsájtani valaha egy ilyen apának? Érdemes egyáltalán?

Amikor én szétmentem a fiam anyjával, akkor ők megpróbàlták elidegeníteni majd nekem is pénzt ajánlottak, hogy lemondjak a fiamról. A duma az volt, hogy ugyse láthatom és mindenképp ellenem nevelik. Nemet mondtam. Elkezdődött az agresszív elideenítés. Hajléktalan is voltam, égeztem és a gyereket sem làthattam. Azt se tudtam hova költöztek. Leskelődtem az ovinál egy hétig, mire kiderült, hogy nem is jarnak oda. Aztán megismert az egyik gondozó és elmondta, hogy melyik ovi kérte at a papírokat. Szóval pár évet ugyan elvettek tőlem/tőlünk, de szerencsére a ma 14 éves fiam már átlát a szitán és kivàló a kapcsolatunk. Öt éve tökéletes a kapcsolatunk.

Én azt javaslom, hogy próbàld megismerni apád. Pénzt ne adj neki, de próbáld megismerni.

7-es vagyok. Neki volt egy romos háza, nekem meg egy lakásban részesedésem Budapesten. A testvéreimmel eladtuk a lakást és a rám eső részből felújitottuk a házat. Évekig rendben is volt minden, teljesen idilli volt. A kapcsolatunk megromlása után raktak ki onnan. Miért éheztem? Mert a kauciót össze kellett koplalni. Aztán az új -független- élet felépítése sem volt olcsó felépíteni, közben recesszió stb. Egy szóval sem mondtam, hogy nem fizettem a gyerektartást. A gyerktartás fizetése és a láthatási jog nincs semmilyen összefüggésben. Azért nem láthattam a gyereket, mert más városba költöztek. Miután megtudtam, hogy lakbak, akkor jött a klasszikus rendőr rámhivogatása, fenyegetőzés, verekedést próbáltak kiprovokálni stb. Azt mindod, hogy nem látogatott, hogy lemondott rólad! Mi van ha csak nem tehette meg? Mondjuk ha a nevelőapád megfenyegette, esetleg megverette? Nem tudod, hogy mire képesek ilyenkor a szülők!

Az exem a gyerekelhelyezésnél szándékosan az eladott lakáshoz tartozó címemet adta meg, hogy nélkülem menjen le a per, csak egy véletlen miatt tudtam meg, hogy perben állunk. Nem említettem olyat, hogy nem volt munkám. Se a volt anyós, se senki nem adott információt. A hatóságok lesz@rják az embert. Saját erőből újrakezdeni mindent nem olcsó és nem egyszerű. Ítélkezni és megmondani, hogy mit kellett volna és hogyan csinàlni azt mindig nagyon könnyű, de amikor az ember ott van összetört szívvel az utcára vágva egy szaryor cuccal, akkor nem olyan egyszerű a nagy megmondók szerint cselekedni.

Összességében azon gondolkodnék el a helyedben, hogy ha anyud most elszólta magát, hogy annó “megvettek” téged “apáddal”, akkor miminden van még, amit nem tudsz. Gyerekkènt sokmindent belédnevelhettek apádról, ami ma természetes neked.

Nekem nincsenek szüleim, apámról vannak apró emlékkèpeim, ahogy hintáztat a lábán, ahogy matchbox tűzoltóval játszunk, ahogy legóból épít nekem házat. Emlékszem a bajszára, hogy azzal “szúrta” meg a nyakam, ahogy csikizett. Emlékszem, ahogy oviba vitt reggelenként, emlékszem, ahogy a játszótéren lökte a hintát. Emlékszem, hogy valami mágneses kacatból csinàlt “örökmozgót”. Nekem ennyi maradt belőle. Amúgy végig azt hallgattam az életemben, hogy alkoholista agresszív állat volt és vert minket.

Figyelj! Akkor akarjuk értékelni a dolgainkat, amikor már nincsenek. Ne hagyd, hogy túl késő legyen. Nekem az az érzésem, hogy sokmindent nem tudsz apádról és, hogy anyádék nagyon ügyesen ellene neveltek.