Mit tudnék tenni anyámmal?

Érvek:

1. Anyu, az ókori Görögországban, 24 éves korig az ember nem számított felnőttkorúnak és nem volt szavazati joguk sem. Ha így vesszük, most csak más korban élünk, de igazából egyet kell ezzel értsek. Ugye nem gondolod, hogy amíg nem vagyok felnőtt, ezt komolyan kéne vegyem? Te sem akarhatod, hogy gyerekként legyek édesapa.

2. Sokkhatás módszer: mondj neki valamit, ami ezerszer rosszabb lehet az ő számára ennél. Mondd például, hogy a saját nemedet szereted. Utána, megfelelően időzítve, mondhatod azt is, hogy meggondoltad magad és inkább a lányokkal foglalkozol.

3. Próbálhatod bevonni szintén kitalált történetekkel: mesélhetsz neki lehetetlenül viselkedő randikról lehetetlen lányokkal akiket ő is elítélni. A végén azt kéne mondja, hogy jobban válogasd meg, kikkel jössz össze. Lehet szépen nemi betegségekről is mesélni

A lényeg, hogy sajnáltasd magad. Ez egyfajta kikészítés, ami nem túl szép dolog, de ő is pont ezt teszi veled. Az utolsó soraidból az derül ki, hogy neked teljesen helyén van az eszed, de a többiből meg azt sejtem, hogy te vagy az okosabb és ez nem fog szép szóval változni.

Tudod hogy megy ez nők között? Anyukád és a barátnői találkoznak, kinek kinek megvan a maga élete. Nők között egymás piszkálása kimondatlanul is meg szokott lenni, és ha anyukád hajlamos rá, valaki simán bemagyarázhatta neki hogy itt az ideje

Egyébként anyukád nem titkol valami betegséget? Az ember akkor szokott ilyen dolgokat értelmetlen módon sürgetni ha igen, de gondolom ilyen nincs

azt is mondhatod, ne féljen, mert ha mást nem, majd örökbe fogadsz valakit

Szóval ezek az én eszement ötleteim, kérlek ne pontozz le, csak meséltem én hogyan szoktam kivágni magam olyan szitukból ahonnan alapvetően nincs kilépési lehetőség mert a másik nem partner

neked sok siker, ha máshogy cselekszel, akkor is

Mi a hivatása?

Küldj neki gyermekgondozással kapcsolatos iskolákról linket, hogy végezze el!

Hozz neki prospektusokat és tájékoztató füzeteket is!

Napi 2-t minimum.:)

Én 32 vagyok, soha nem is akartam gyereket és ez már nem is fog változni. Nekem az egész családom szuperjól elfogadta, hogy nem lesz unokájuk/dédunokájuk! Apám néha mondja ugyan, hogy nem lehetek ebben olyan biztos, de csak ennyi, nem fecsérel rá több szót. Ám nagyanyám, na ő elég hardcore módon nyomta a dédunoka projektet, mikor a barátnőjének a rút lányunokája is szült (egy ritka ronda gyereket amúgy).

Én akkor azzal pattintottam le, hogy ahhoz először férjhez kellene menni, nekem meg jelenleg faszim sincs! Vagy megkérdeztem, hogy mégis miből nevelem föl?! Vagy azt mondtam, hogy az állataim nem kompatibilisek nemhogy egy gyerekkel, de még a felnőttekkel se mindig, márpedig őket imádom, a gyerekeket meg nem, szóval állat marad, gyerek nem jön!

És még egy rakás más mondat - beleérve azt is, hogy hozzon ki egyet a lelencből magának, ha annyira kell egy, vagy hogy én föl nem kelek hozzá éjszaka, szóval ha fölneveli ő, akkor szülök neki egyet holnapután és babázhat!

Ő egy falusi parasztasszony, de egy év alatt megértette, hogy ez nem az ő dolga, majd én tudom, hogy mi lesz!

Szerintem, ha nem akarsz örökösen harcolni, akkor hagyd rá, és mondd, hogy "jó, anya, dolgozom rajta!", és engedd el a füled mellett! 😊

Sok sikert!