Miért nem tudom szeretni a férjem gyerekét?

Bár szakmailag ilyen mélyen nem akartam belemenni, de mivel a kérdés nagyon jó, megéri.

"Mi az h az anyja nevelése, miért a férfinak nem kéne?"

Ideális esetben (300 válásból 2):

Anya apa együtt nevelik a gyermeket, nagyjából közös értékrendszer mentén. Elválnak. De ez továbbra is megmarad. Anyuka neveli és mikor apuka elviszi, nagyjából ugyanaz a rendszer megy tovább az apánál töltött idő alatt is. ÍGY lehet apukának is gyereket nevelni.

Nem ideális eset (300 válásból 298):

Anyuka apuka elválnak. Anyuka vagy azért, mert őt hagyták el, vagy azért, mert haragszik magára, amiért nem előbb látta meg a volt férj rossz tulajdonságait, vagy nem előbb vált el. Vagy szimplán rosszindulatból (nála marad a gyerek, nyilván ez nagyobb teher/feladat a mindennapokban és nehogy már addig apuka idézem sokaktól "élje világát") direkt keresztbe tesz. Vagy csak anyuka nem tudja rendes értékrend mentén nevelni a gyereket. (Néha van, hogy ez okozza a házasság felbomlását.) A lényeg. Anyuka ráhagy a gyerekre mindent 26 nap/30. (Esetleg még fel is tüzeli a gyereket az új pár, vagy az apja ellen idézek "lásd apádnak új családádja van az új nővel, téged már nem szeret vagy "Neked az a nő senki, ne dirigáljon neked, nem kell figyelni arra amit mond) Majd ilyen indítással megérkezik a gyerek 4nap/ 30 nap apukához. Tegyük fel hogy még hét közben is elviszi pár órára. Az akkor sem ugyanaz, mintha 0-24 a gyerek vele lenne. Mi történik a gyerek és az apa szemszögéből:

GYerek: Apa rám szól csomó minden miatt (ami otthon meg van engedve anyukával itt nincs) biztos anyának van igaza, nem szeret már. És a gyerek vagy bosszantásból, vagy figyelemfelhívásból mert máshogy nem tudja magát kifejezni, elkezd direkt idegesítő lenni. Mert nem tudja a helyzetet kezelni korából adódóan.

Apuka: Nála van a gyerek. Rászól tök jogos dolgok miatt. A gyerek egyből ellenséges lesz, jajj akkor haza akarok menni, jajj akkor nem szeretsz. Nyilván apuka szeretne gyerekkel időt tölteni, azt a 4 napot szépen eltölteni, így ráhagyja. (Mert ha nem akkor a gyerek azonnal haza akar menni anyukához, anyuka meg ilyenkor ha felhivja nem azt mondja hogy beszéld meg apáddal, hanem átrongyol apukához, és na én megmondtam hogy neked csak az új családod számit bla bla bla)

Ergo. Más példával, ami egyszerűbben érthető. Ha van egy kiskutya akit valahol 26 nap kanapén és ágyban altatnak és hagyják hogy lepisilje a szőnyeget, az havi 4 napban nem fog máshol máshogy viselkedni, mert nem tudja értelmezni, hogy ami itt szabály ott nem. Amit itt lehet ott nem. stb (És ha erre most valaki beírná, hogy jajj mert én a gyereket egy kutyához hasonlítom, annak előre is gratulálok, hogy ennyit sikerült megértenie a leírtakból.)

Miért, hol van az a gyerek mégis?

Óvodában? Az sincs ingyen.

Otthon is nyilván eszik, fürdik, kap ruhát, játékot, ezt-azt... Az adókedvezmény 10ezer, a csp 13700 egyedülállóként. A gyt nem tudom, nálatok mennyi, de ha már ennyire fillérezgetsz, leírhatnád.

Ja, és nem idegen, a férjednek UGYANOLYAN gyereke, mint a te 2 gyereked, és az is marad. A viselkedése meg az anyagiak 2 külön dolog, de itt sokan nem tudják szétválasztani, és elvből ellenségesek a gyerekkel, nagyító alá veszik, mert megy rá is a kasszából...

Kérdezted mit lehet ilyenkor tenni. Lehet elkeserítő lesz, amit írok, de attól még igaz. Elméletben (ez fontos), ha a világ, tankönyvekből összeállítható lenne és úgy működne az alábbiakat:

- Beszélni kéne anyukával és nagymamával, hogy neveljék jobban a gyereket. (Ha lenne hozzá eszük, maguktól is tennék, teljesen felesleges, változni nem fog semmi, sőt.. csak jobban rákapnak, hogy látják feszültséget kelt köztetek)

- Kezeld a sajátod ként a gyereket, mert a férjed gyereke. (Te a férjedhez mentél hozzá, nem tudod úgy kezelni, mert nem a sajátod. Ha lenne érzelmi kapocs, ami nincs, akkor tudnád úgy kezelni, de mivel nincs, mert annyira más a gyerek, a ha lennével nem vagyunk előrébb a helyzet megoldásában.)

- Hagyjatok rá mindent a gyerekre mikor ott van, mert a lelki világa (1. ez a gyereknek sem tesz jót, ha így nő fel, 2. Ti másik két gyerek lelkivilágáért is feleltek, ami ugyanolyan fontos)

A gyakorlatban, az igazi életben:

- Te nem tudsz semmit tenni, itt a férjednek kell a sarkára állni.

- Férjed egyszer elmegy nagyihoz, anyához és elmondja az alábbiakat: A gyerekek a házasságomban máshogy vannak nevelve. Alapvető dolgokat várunk el. Asztalnál evés, beágyazás stb... Ezeket elvárom a gyermekemtől (az előző házasságból) is. Két oknál fogva: 1. nagyjából ilyen egy normálisan nevelt gyerek és én nagyon szeretném ha MINDHÁROM gyermekem jól nevelt lenne, mert én MINDHÁRMAT szeretem 2. Ha ebben a kérdésben nem jutunk dűlőre kevesebbet fogom elvinni, mert nem tudok szabályokat szabni a másik két gyermekemnek, ha azt látják, hogy a harmadiknak mindent lehet. Ennek érdekében, üljünk le mi négyen (anya, nagyi, gyerek és férjed) ezt megbeszélni a gyerekkel --> ebből 99% semmi nem lesz, de a következetesség a férjed részéről fontos.

- Ha létrejön a négyes beszélgetés valami csoda folytán oké. Ha nem, akkor amikor legközelebb átmegy a gyerek ezeket az ő szintjén elmondjátok neki, úgy, hogy mindenki ott van. (3 gyerek + Ti) Fontos, hogy apuka a gyermek (előző házasság) mellett ül. Ti pedig nem velük szemben, de egy picit oldalt arrébb. (Ennek az a technikai jelentősége, hogy a gyerek ne érezze úgy, hogy őt most 4 ember letámadja, hanem érezze azt hogy, az apja vele "közösséget vállal" ők egy "kis csapat". És ilyen helyzetben szépen el kell mondani a gyereknek az alábbiakat: "Most fogunk egyet játszani 5-en. Vannak bizonyos dolgok, amiket meg kellene tenni. Mert Neked is és nekünk is fontosak. Ezek csak annyi lenne, hogy légyszives az asztalnál egyél stb... " - tudod minden családban mások a szokások. Nagyi is egy család, anya is egy család, és mi is. Te nagyon szerencsés gyerek vagy mert mindhárom családnak a tagja vagy. Viszont egy család úgy működik, hogy mindenhol mások a szabályok. Pl nagyinál az a szabály hogy bla bla bla, de itt ugyanerre a dologra más vonatkozik stb stb stb. A lényeg, hogy Te egy nagyon okos gyerek vagy és tudjuk, hogy biztosan nem okoz gondot ezeket megjegyezni. Majd hogy ne érezze, hogy ez rá van kihegyezve, lehet mondani a közös két gyereknek is (akkor is ha tudják) hogy tudjátok ezek a szabályok ezek rátok is vonatkoznak. Végezetül azt mondanák el, hogy mi szeretjük ha itt vagy, de mi így élünk. Kérjük, hogy Te is mikor itt vagy alkalmazkodj hozzánk és bármit szeretnél mondd el és mi is igyekszünk teljesíteni. De ha ezeket nem szeretnéd, és kiabálod, hogy haza szeretnél menni nagyihoz, akkor hazaviszünk természetesen. De hangsúlyozzuk, MI EZT NEM SZERETNÉNK. De ha menni szeretnél elviszünk és következő hétvégén ismét megpróbáljuk a szabályokat. (Ezzel elejét veszitek annak hogy érzelmi zsarolásnak nem fogtok eleget tenni.) Az elején biztos nem lesz változás, de ha így van kezelve talán apróbb változások lesznek.

- Végezetül ha ettől semmilyen változás nem lesz. Akkor meg az a megoldás, hogy a férjed kettesben vigye el ide oda és csökkenteni kell az időt amit nálatok tölt úgy hogy a két gyerek látja. Mert annak semmi értelme, hogy az ő nevelése el van cseszve, Ti probáljátok helyrehozni, OLYAN ÁRON hogy közben kárt okoztok a másik két gyerekben, mert ők meg nem értik nekik miért nem szabad egy csomó dolgot. (Persze lehetne mondani, hogy mert ő vendég, ami részben igaz - megelőzve a reakciókat: attól még hogy közös vér folyik az ereikben nem lesznek testvérek, a testvérség is mint minden más érzéseken alapuló történet... - de a vendég szó használata azért nem jó, mert vitás helyzetben később a két közös a fejéhez vághatja, hogy "te itt vendég vagy" ami nem jó a harmadik gyereknek egyértelműen, hiszen őt próbáljátok beilleszteni épp.