Együtt maradni a gyerekek miatt? Mennyire van ennek értelme?

A férjemmel 8 éve vagyunk házasok, négy gyerekünk van (7, 5 és 2 évesek). Az utóbbi fél évben elég sok dolga kiderült a férjemnek... Félrelépések.

Hagyjuk azt, hogy ehhez én is kellettem, meg hogy aki boldog otthon, az nem megy félre. A gyerekek mellett szántam időt magamra, a férjemre is. Boldogok voltunk és ő is azt mondja, hogy én mindent megadtam neki, de egyszerűen szüksége volt a kalandokra és hogy sosem hagyna el egyik miatt sem. Viszont én nem fogom elfordítani a fejem az ilyen eseteknél, vagy úgy tenni, mintha nem tudnék semmit.

30 éves vagyok, nem tartom magam öregnek ahhoz, hogy esetleg találjak valakit, akivel boldog lehetnék. Erre minden esélyem meg is van, és szeretem a gyerekeimet, bármit megtennék értük, de úgy érzem, hogy képtelen lennék egy olyan férfival egy háztartásban élni, előadni mindenki előtt, hogy mennyire szeretem és milyen boldogok vagyunk együtt, akit amúgy gyűlölök és hányingerem van a jelenlétében... Viszont az anyám szerint nem tehetem meg azt, hogy elválok, hiszen a gyerekek a legfontosabbak és ne azt lássák, hogy bármilyen nehézség van, meghátrálok. De ez nem nehézség, hanem a férjem folyamatosan megcsalt fiatal LÁNYOKKAL. Ráadásul mint mondta, neki erre szüksége van, tehát hiába lenne most nyugton 2-3 hónapig, utána újra megtenné.

A gyerekeket nem tiltanám tőle, nem ragaszkodnék ahhoz, hogy havonta 2 hétvégét lehetne velük. Mert attól függetlenül, hogy egy szemét disznónak tartom, nagyon jó apuka és szereti a gyerekeinket.

Vagy van itt olyan, akik együtt maradtak a gyerekek miatt és jó vége lett?

Mennyire volt nehéz nektek, felnőtteknek?