Akik megszakítottátok bármelyik szülővel a kapcsolatot, hogy viseltétek? Mi vezetett a döntésig?

Miután apám egy picit lenyugodott és nem pattogott, hogy "biztos anyátok beszéli tele a fejeteket, hogy ne gyertek hozzám", mikor az egész ember nem több, mint egy rakás sz#r. :D

Pedig anyám még bátorított is, hogy menjek hozzá, de már akkor sem tudtam emberszámba venni. (13-4 éves voltam.)

19/F Azóta nem beszéltem vele egyszer sem.

"Anyámmal" nem tartom 10 éve a kapcsolatot. 3 évig tűrtem és próbáltam helyrehozni a párom és a közte lévő viszonyt (a párom is), de nem lehetett. Egyszerűen utálta és pont. Meg lehetett volna oldani úgy, hogy egyedül megyek látogatóba, ahogy volt is párszor, de "anyámnak" ez nem volt elég.

Gonosz volt, sunyi, rosszindulatú és szarkeverő. Mindenáron össze akart minket ugrasztani. Próbáltam szépen és csúnyán is megoldani a dolgot, aztán elegem lett.

Kb 10 éve megszakítottam vele a kapcsolatot és azokkal a családtagokkal is, akiket ellenem fordított.

Nem bántam meg. Ha változtathatnék, akkor annyit csinálnék másképp, hogy előbb megtenném ezt a lépést. Sokkal nyugodtabb az életünk.

Egyébként az volt a párom bűne, hogy összeköltöztem vele és már nem haza adtam a pénzt, hanem a közös életünkre gyűjtöttünk. "Anyám" meg világ életében munkakerülő volt és másokon élősködött. Nem tetszett neki, hogy nem húzhat le többet.

16 éves korom óta terrorizált. Lelkileg tönkretett. Nem engedett ki otthonról, lefogott, telenyomkodott gyógyszerekkel. De én voltam a bolond, akit el lell vitetni az elmegyógyintézetbe. Felszakította a szám, beverte az orrom.

Minden volt... Tönkretette az életem, ennyi. Rám fogta, hogy "be vagyok szívva", vagy megbolondultam. Iszik.

Bocsánat sose. Anyámeg asszisztált hozzá.