Mi volt az a pont, ami után végleg megszakítottatok minden kapcsolatot valamelyik szülőtökkel?

Fordított helyzet.

Apám szakítottam meg velem.

Egy mukkot sem szóltam 4 éves koromig. (nem tudom miért nem) Különben semmi gond nem volt velem, emlékszem, hogy magamban sokat beszélgettem, de kívülre egy szót sem szóltam.

Van 3 bátyám, mind strandra akartak menni, apától könyörögték, hogy vigyen le minket a tóra.

Sosem vitt. Aztán azt mondta a szülinapomon, ha én kérem meg, akkor elmegyünk. Elvileg, de erre nem emlékszem az első "szavam" az volt hogy - apu, menjünk a tóra".

Elment a kocsiért, elhajtott és soha többé nem jött vissza.

Anyum összetört, de a nagyobbaknak elmesélte, hogy sokat veszekedtek stb és van valakije, én ezt később tudtam meg.

Mivel ekkora tett után, ekkora pofára esés lett, 11-2 éves koromig megint nem beszéltem, a tőlem alig idősebb bátyám folyamatosan letört, hogy miattam ment el.. Eh, pokollá tette az életem.

Nem tudni miért időzített így, sosem derül ki már, él és virul az új csajával, nincs gyerek, de rólunk nem hallott, nem érdeklődött, mindent itt hagyott (ház, bútorok, személyes cuccok, műhely, ruhái, minden) és csak a kocsit vitte el.

Fura.

Apám korán meghalt, anyám vitte sirba az örökös piszkálásával, megalázásával. A gyerekkorom azzal telt el, hogy "olyan hülye vagy, mint apád". Én meg megpróbáltam megfelelni az elvárásoknak, örök frusztrációban éltem, nehogy olyan legyek, mint az apám. Aztán apám hirtelen meghalt (agyvérzés) - ma már tudom, hogy apám ezerszer értékesebb volt, mint ember, mint anyám (bárcsak elmondtam volna neki, amíg élt). Aztán lett egy kapcsolatom, aki egy nehéz időszakomban mellettem állt és mindenen átsegített, elsősorban érzelmileg, lelkileg, mert anyagilag nem volt ilyen gondom, végig dolgoztam. Amikor bemutattam anyámnak, lecigányozta (nem cigány, nem is úgy néz ki) és hasonlókat mondott, mint az egyik előttem hozzászólónak az ő anyja.

Azóta nem beszélek vele (több, mint 10 éve). Állítólag még él, de ha már nem, az sem számít. Közömbös.