Mért érzek még mindig,22 évesen bűntudatot azért, mert nem járok haza, vagyis emiatt, pont, hogy hazajárok?

Kolis vagyok, melózom, de hétvégente mindig haza jövök, mert mindig bűntudatom van ha nem jövök, pedig egyszerűbb lenne az életem, ha nem ingáznék ennyit. Ami még pláné az egészben, hogy itthon sem vagyok olyan hú de jól el, sokat veszekedünk, meg anya mindig lefáraszt a heti történésekkel. De pont ez a gond, hogy neki kb. csak én vagyok. Tudom, hogy nem kéne engednem ennek, nem az én feladatom, hogy a lelki szemetesládája legyek, de sajnálom őt. Most is visszamennék a koliba, meg melózni két ünnep közt, de mondta, hogy mért nem maradok, meg most lehetnénk valamennyit együtt stb., és amiatt most megint döntésképtelen helyzetbe kerültem.