Lehet ezért ilyen fájó pont nekem hogy szerény anyagi körülmények között nőttem fel?

Az a helyzet hogy édesapám mindig is olyan ostoba suttyó módon kezelte a helyzetet. Rohadjanak meg azok a drága termékek amiket nem engedhet meg magának/családjának, rohadjon meg a rabló bolt, hogy ilyen árakon adja. Rohadjon meg akinek van pénze 10 milliós kocsira, hogy ő mit tett azért hogy esetleg jobb színvonalon élhessünk, nem tudom.. Mikor már volt saját keresetem és vettem magamnak valamit (funkcióját tekintve abszolút szűkséges dologról van szó) és vittem neki örömmel megmutatni, mikor elmondtam az árát, egyből a pocskondiázás ment. Hogy ők mennyit dolgoznak azért a pénzért, én meg ilyenekre szórom. (megjegyzem még egyszer a saját pénzem) Tényleg, nem drága dologról volt szó. Nem vagyonokat költöttem el rá. Lehet nem lenne annyira fájó pont ez, ha apám normális intelligens ember módjára tudja kezelni a helyzetet, hogy olyan anyagi körülmények között élünk amilyen, akkor nekem se lenne ez ilyen fájó pont?