Mennyiben hibásak a szülők, abban hogy ilyenné válnak a gyerekeik?
Adott egy család, 2 gyerekkel.
- A kisebbik, lány: kisgyerek korától értelmes, gyorsan tanult, az iskolában mindig kitűnő volt, szorgalmas tanuló. Felnőttkorára 2 diplomát szerzett, szépen halad a karrierjében, maximalista, jelenleg külföldön él. Pontosan kitűzött céljai vannak, karrier, család, saját lakás stb. Sok barátja van élvezi az életet, utazgat.
- Az idősebbik, fiú gyermek: mindig is gyengébb képességű volt, nehezen ment neki az iskola, csak egy szakmunkásképzőt járt ki, érettségije sincs. Bár dolgozik, de még mindig a szüleivel él. Nincsenek céljai az életben, gyakran váltogatja a munkahelyeit, sehol sem boldogul hosszú távon. Munka után csak begubózik a szobájába, nincs se párja, sem barátai. Nem gondolkodik előre, nincsenek tervei, csak úgy elvan a világban, nem küzd semmiért, teljesen életunt.
A bátyám gyerekeiről van szó, akik egyben az én keresztgyerekeim is, születésüktől fogva jól ismerem őket. Mindig azt láttam náluk, hogy a lányukat sokkal jobban elismerték. Amikor gyerekek voltak, mindig mindenkinek azzal dicsekedtek, hogy milyen jó tanuló, milyen ügyesen fuvolázik, jól táncol stb. amivel nincs is semmi gond, de a fiút soha semmiért nem dicsérték meg. Rá nem voltak büszkék, mert rosszul tanult, és nem járatták semmilyen különórára sem, csak korrepetálásra. Róla nem nagyon mondtak semmit, ha az ember direktbe rákérdezett, hogy "és a fiatokkal mi újság?" akkor lerendezték ennyivel, hogy "ő is jól van, köszi." A lányt mindig terelgették az úton, segítettek neki sulit választani, nyílt napokra mentek vele, a fiúnak pedig annyit mondtak, hogy oda jelentkezzen ahová a legkevesebb pont kell, úgyis csak oda veszik fel.
Bár mindkét gyereküket szeretik, szerintem sajnos nagyban ennek a fajta megkülönböztetett nevelésnek köszönhető, hogy felnőtt korukra ennyire különböző módon élnek a gyerekeik. A sógornőm szerint viszont nem miattuk lett ilyen a fiuk, hanem egyszerűen csak "későn érő" típus.
Ti mennyire értetek azzal, hogy a szülők hibája, ha az egyik gyerekükből úgymond életképtelen felnőtt lesz?
válasza: válasza:10-es: Biztosan nem olvastad el rendesen a kérdést. Az unokaöcsémnek nincs érettségije, de a szakmunkást kijárta, tehát van szakmája, bár nem abban dolgozik. És nem "mereszti otthon a seggét", mert eljár dolgozni. Legközelebb kérlek olvasd el a kérdést pontosan, mielőtt hozzászólsz valamit.
Egyébként az egyetlen különóra amivel valaha próbálkozott, az a focizás volt. Azt szerette is nagyon, az edzője szerint is tehetséges volt, jól játszott. De mégis abbahagyta 2 év után. Egyrészt azért mert a szülei ebben sem ismerték el soha. Nagy ritkán mentek el a meccseire megnézni, mert vagy épp nem értek rá, vagy pont egybe esett a hugának a táncfellépésével, hangversenyével, szavalóversenyével stb. ami mindig elsőbbséget élvezett, mert őt "meg kell nézni". Emlékszem nem egyszer én, a keresztanyja kísértem el a gyereket a meccseire, és bár távol áll tőlem a foci, mégis ott drukkoltam neki, és amikor utána megdicsértem, hogy milyen ügyesen lőtt gólt, láttam, hogy milyen hálás szegény gyerek.
Másrészt a bátyámék meg mindig azt mondogatták neki, hogy a foci felesleges hülyeség, a tanulás rovására megy, inkább tanuljon edzés helyett, legalább nem bukik meg. Így aztán végül abba is hagyta az egészet. Hozzá kell tennem sosem bukott meg, azért legalább a kettes-hármas megvolt neki mindig, csak a szülei szemében ez nem volt teljesítmény, csak az ötös ami dicséretet érdemel.
A mostani helyzetre visszatérve persze nem mondom azt, hogy az unokaöcsém nem hibás abban, hogy ilyen céltalan életet él, mert igenis tűzhetne ki maga elé célokat amikért küzd, és elér. De szerintem itt a szülei jobban ludasak abban, hogy felnőtt férfi létére nem találja meg a helyét a világban, mert nem kapta meg azt az elvárható érzelmi és lelki támogatást, amit minden gyereknek meg kellene.
válasza:de otthon mereszti a seggét,mert mindig csak egy ideig jár el dolgozni...
az hogy hébe-hóba elvégez valamit(de nem hosszú távon) az csak kifogás az otthon levésre(de azért mégis csinál valamit) és ne haragudj de a 2-3 jegy nekem sem számít, ha mindenből így áll(értelem szerűen van ami az embernek nem megy). Ez a fiú nem akarta megvalósítani az életét, ennyi. Te ott ültél a meccsein, mégis egy lúzer lett. Volt aki mégis támogatta,de ez sem számított.
válasza: válasza:12-es válaszoló tökéletesen leírta a lényeget!
Önbeteljesítő jóslat, amit akár ki se kell mondani, csak éreztetni!
Egy jó családban (függetlenül a szülők iskolázottságától) a szülő elismeri a gyereket és örül a sikereinek.
Ez már egész kicsi korban kezdődik, amikor megdicsérik a kisgyereket, amikor először sikerül pelenka helyett a bilibe végeznie a dolgát "mint a nagyoknak".
Folytatódik ott, hogy a gyerek kis alkotásait (építőkockából, legóból), amiket büszkén megmutat, megdicsérjük. Amit rajzol vagy fest, azt kirakjuk, és a nagyszülőknek örömmel mutatjuk, ha látogatóba jönnek. Akkor is, ha nem mérhetők Csontváry festményeihez.
Nagy tévedés, hogy csak azért lehet dicsérni valakit, mert az iskolában jó jegyeket szerzett! Lehet azért, mert szívesen segít, mert ügyes a házimunkában, barkácsolásban, mert jól focizik, úszik, mert szépen énekel, mert önzetlen, mert jólelkű stb. stb. A fene megette azt a szülőt, aki nem talál dicsérni, elismerni valót a saját gyerekében!
Amit kérdező 13-dik hsz-ában írt, az tökéletesen rávilágít az okokra:
Hogy foci sikereit nem értékelték, hogy nem mentek el a meccseire, mert a lányuk fellépései mindig előbbre valók voltak, és különösen az, hogy amikor a keresztmamája elment, drukkolt neki és megdicsérte, milyen hálás volt érte.
Igen, a szülők iszonyúan eltolták a nevelését szegény srácnak!
Az más kérdés, hogy ha a fiú őket vádolja egy életen át, azzal semmivel sincs előbbre!
Kérdező!
Úgy látom, te tényleg szereted ezt a srácot! Amennyire teheted, tölts vele időt kettesben, beszélgess vele sokat. Mondd el neki, hogy minden ember értékes, az is, aki nem tanult zenét, nem szerzett diplomát, nem csinál karriert. Biztasd, hogy próbáljon a szüleitől külön költözni, ez javítana az önbecsülésén. Ha már külön lakik, esetleg óvatosan szóba lehetne hozni azt is, hogy olvasson önismereti könyveket, olyanokat, amik segítenek neki a szülőktől kapott "rossz batyut" lerakni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!