Ahol ellentét van a testvérek között, a szülők hogyan dolgozták fel a tényt, hogy a gyerekeik utálják egymást?

Régebben jóban voltam a testvéremmel, de sajnos nagyon megromlott a kapcsolatunk, szinte nem is beszélünk.

Próbáltam eddig úgy csinálni, hogy a szüleimet ne bántsam ezzel, de nem bírom tovább. A testvéremben semmi kedvesség nincsen a másik felé, a szülőket is csak kihasználja, nem akar dolgozni, mert úgysem hagyják éhen halni. Szüleim próbálnak úgy tenni, mintha csak valami fenegyerek lenne testvérem, akinek elnézhetőek az ilyen dolgok. Mindegy sorolhatnám estig, nekem is kárt okozott. Eddig szüleim miatt valamennyire tartottam magam, mert tudom, hogy rosszul esne nekik meg csak az lenne, hogy megint nem jó nekem semmi, de egyszerűen nem bírok jópofizni egy ilyen emberrel. Ráadásul anyánk erőlteti, főleg nekem mondja mindig, hogy szeressem a testvérem, mintha az én hibám lenne, hogy egy szüleitől lopkodó, mindenkit lenéző érdekembert egyszerűen nem tudok szeretni. aki hasonló szituációban van, az hogyan fogadtatta ezt el a szüleivel?

Köszönöm, ha elolvassátok.