Miért jó az egy "szülőnek", ha ilyen (anyagi) dolgokat felhánytorgat a gyerekének?

Bár nem rám tartozik, de nemrég fültanúja voltam egy telefonbeszélgetésnek, ahol az apuka veszekedett kicsit a 21 fiával, majd a telefon letétele után a haverjának mesélte, hogy nem érti, hogy a fia hogy merészel valamit kifogásolni, amikor ő fizette neki a ballagását, a gimnáziumot, az ált. sulis könyveket, stb. És még azt is megjegyezte, hogy "nálam lakik már 3 éve"

És nem ez az első eset, hogy ilyeneket olvasok, hallok, tapasztalok.

De komolyan nem értem. Most az ilyen szülők mivel érzik magukat jobbnak ettől, hogy olyan dolgot hánytorgatnak fel a gyereknek, amiket a gyerek ki sem tudott volna fizetni? Vagy szerintük az lenne a normális, ha a gyerek elmegy dolgozni, és saját maga fizeti full-ti,e tanulás mellett az ált.sulit meg a gimnáziumot?

Miért érzik egyesek a saját gyereküket egyszerre tehernek, ha betölti a 18-at?

És ez még csak nem is a "amíg az én kenyeremet eszed" kategória.

Itt is olvasok ilyeneket, hogy a szülő felhánytorgatja, hogy ezt is meg azt is ő fizette a gyereknek, amikor a gyerek még olyan korban volt, amikor még dolgozni sem tudott volna, diákmunka szintjén sem.

A gyereknek most komolyan azért kéne a lábnyomát is megcsókolnia a szülőnek meg azért nem szabadna a saját véleményét elmondania, mert a szülő kifizetett egy olyan dolgot a gyereknek, ami alapba a szülő KÖTELESSÉGE lett volna?

Mire jó ez a gusztustalan felhánytorgatás?

Nem hiszem, hogy az ilyen szülőknek ez fiatalkorukban jól esett volna, vagy igazságosnak gondolták volna...vagy én tévedek?

Ti mit gondoltok?

Ha az én anyum mondana ilyet, én őszintén ledöbbennék...