Ebben a patthelyzetben merre induljak, hogy változzon valami?

Megpróbálom röviden összefoglalni, de nehéz. Húszas éveim közepén járó srác vagyok több kínzó problémával a nyakamon. Miért is a családi kapcsolatokhoz írtam? Mert az első gond ez. Itthon élek a szüleimmel, amivel még nem is lenne akkora probléma. Azzal már inkább, hogy nincs olyan, hogy itthon. Béreljük, az egész egy pénznyelő, a főbérlő egy paraszt. Dolgozom, szülők közül is egyikük még igen, de az anyagi helyzet folyton megköveteli, hogy majdnem az egész fizetésem hazaadjam, holott nekem is van tartozásom, ellenben vagyonom az nincs (se kocsi, se lakás, csak segítség gyanánt ugrottam bele anno én is a hitelekbe). Így én fizetni nem tudom, de ők sem, egyfolytában egymásnak vagyunk feszülve a pénzügyek miatt, folyamatos a stressz, szorongás és egészségileg is kezdek rámenni. Szabadulni innen nem tudok, mert jobban fizető munka kevés néz ki nekem érettségivel, félrerakni a fentiek miatt nem tudok, albérletbe elmenni szintén, itthon viszont megőrülök. Ott tartok, hogy se haza, se dolgozni nincs ingerem járni, mert mindkét helyen úgy érzem, kizsigerelnek. Hitelt többet már nem tudok bevállalni, a szülők részéről pedig megy az érzelmi zsarolás, hogy igenis azért vállaltak gyereket, hogy ő majd eltartsa őket a későbbiekben, amivel tudok azonosulni részben, de szerintem ez valahol már nagyon elcsúszott, hogy én vagyok a pénzautomata és a saját életem nem tudom elkezdeni (emiatt, meg a szorongásaim miatt is, amik ebben az elk*rt családi szituációban az évek alatt kialakultak). Mihez kezdjek, mi lehetne a megoldás? Nem kívánom, hogy "hátha valaki volt már hasonló helyzetben", de talán valaki választ tud adni rá, irányt tud mutatni, mert ha ez így folytatódik, akkor...