A szüleim nem hagynak élni, mit tegyek? 24 éves vagyok, külföldön élek jó körülmények között.

Valami nagyon mélyről jövő, szinte már kóros és önmagadra veszélyes emberi tisztesség és együttérzés munkál benned a szüleid iránt.

Vedd észre, hogy sajnálják a pénzt amit magadra és a magad fejlődésére költesz, és azt mondják ne urizálj. Közben azért ők is simán urizálnának egy jó nyaraláson, ha te fizetnéd az ő költségeiket is.

Meg ne tedd!

Örülj, hogy nem csak gondolkodásmódban, de lehetőségekben és szemléletben is kiszakadtál ebből a családi mentalitásból. Ne érezz bűntudatot, ha most még nem tudod őket segíteni. Majd ha undorítóan gazdag leszel akkor segítheted őket, ha a segítség nem megy a saját fejlődésed és a saját családod rovására. De ennek még nincs itt az ideje. Ők irigyek a te boldogulásodra, és leszívnának anyagilag és erkölcsileg, és ha hagynád magad vissza-szippantanának a saját szintjükre - abban a reményben, hogy azzal a pár ezer forinttal amit elvesznek tőled, nekik könnyebb lesz.

Cserébe te nem jutnál tovább sohasem.

Ne támogasd őket!

És ne tájékoztasd őket olyan részletesen, ahogy eddig tetted.

Ők nem értik, hogy te milyen utat választottál.

Nem egyenlő partnerként beszélgettek. Fogalmuk sincs mit miért teszel, ők csak a pénzt látják - hallják.

Ha lesz rá pénzed, egy pszichológust is felkereshetnél, mert az békés lelki egyensúlyodat veszélyeztető mértékben hagyod magad lélektanilag zsarolni a szüleid által.

A sorsod alakításához drukkolok, sok siker és sok lelki erőt kívánok ismeretlenül is neked. Mert nagyon nagyra becsülöm a küzdelmed és az erőfeszítéseidet.

Váljál már le róluk! Ők csak kihasználnak, mert látják, hogy neked jól megy, és ők is részesülni akarnak belőle. Mert szerintük ez nekik is jár. Pedig nem. A saját életedet éljed! Telefont ritkán felvenni, akkor is röviden, lerázóan: -Kösz az érdeklődést, jól vagyok, remélem ti is, bocs, de rohanok, dolgom van... stb.

Tervekről nem beszélni.

Nyugodtan menj el nyaralni, te kerested meg rá a pénzt, arra költöd, amire akarod. Nem vagy felelős anyagilag a családodért, ők választották ezt az életed, és eddig jó volt nekik. Amúgy meg annyira rosszul nem mehet, ha telefonra van pénz, gyakori hívásokra.

Egyszóval keményíts be, és ne engedd, hogy visszahúzzanak otthonról abba az életbe, amiből egyszer már sikeresen kijöttél. Kitartás!

Ha csóró lennél, akkor is így hívnának ilyan sűrűn szerinted?

Nem veled van a gond. Embernek lenni azt jelenti, hogy uraljuk az életünket. Hogy ott élünk és úgy, ahogyan szeretnénk. Hogy azt eszünk, amit szeretnénk. A családod az európai emberi létezés legalja - miért maradnál te is ebben, ha csak halovány esélyed is van kitörni? Te felfelé mész, ők lefelé csúsznak.

Van egy mondás: ami nem emelkedik, az zuhan. Zuhanni akarsz vagy emelkedni? Emelkedni, egyértelmű. Hiszen amit eddig véghez vittél, az is nagyon tiszteletremélró. Csodállak érte.

Jó esteben van 70-80 évünk ezen a bolygón és az ember igenis arra született, hogy szépen, kedvesen, szeretetben éljen.

Láss világot, nézz meg távoli helyeket. Ismerj meg más gondolkodásmódokat, tapasztalt, ízlelj, szeress! Erre születtél. Nem arra, hogy egy rohadó szobakonyhában verjen az elmebeteg apád két pálesz között.

Egy jó tanács: szakítsd meg velük a kapcsolatot. A szüleid irtózatosan mérgező emberek és NEM tartozol nekik köszönettel vagy hálával. Aki gyereket szül, annak nem opcionális dolog azt a gyereket felnevelni, hanem KÖTELESSÉGE. Ők pedig, ahelyett, hogy tiszta apot adtak volna neked az élethez, qrvára megnehezítették a dolgodat. Ezért nem jár se hála, se köszönet. Az, hogy megszülettél, önmagában a büdös nagy semmi. Dugni és szülni mindenki tud.

Gondold végig. Mit kaptál kiskorodban a családodtól? Nyomort, verést, éhezést. SEMMIVEL nem tartozol nekik. Annyit adj nekik vissza amit tőlük kaptál. Te csak építsd a karriered, az életed, és légy büszke magadra amiért egy ilyen környezetből sikerült kitörnöd. Vissza se nézz!

Én a helyedben nem venném fel nekik a telefont, sőt nem is tudnák hol lakom és mik az elérhetőségeim.

Nem a te feladatod felsegíteni őket. Megtehették volna, hogy jobb életet választanak. De az apád utcaseprő maradt ahelyett hogy továbbképezte volna magát, és szerzett volna egy normális állást. Erről nem te tehetsz hanem ők, és nem neked kell eltartanod őket csak mert ilyen lusta tehetetlen emberek.

Szerintem keress fel ezzel kapcsolatban egy pszichológust is, mert szomorú hogy bűntudatod van mikor büszke erős nőnek/férfinak kéne érezned magad, mert te igenis elértél valamit az életben

Sok sikert és kitartást a továbbiakban is!

Adok egy tippet, hogy belásd, hogy nem szeretnek, csak a pénzed kell nekik. Következő hívásnál mondd azt, hogy kellene kölcsön x ezer forint. Nem sok, elég 5 - 10 is, mert költöztök vissza pároddal hozzájuk, ugyanis nem jött be az élet. Illetve otthon hozzák már rendbe a régi szobátokat. Na a reakcióból leszürheted, hogy mi újság. :)

Utána neked telefonszámcsere, letiltod a számot, hogy ne írja ki, és úgy telefonálsz haza, ha akarsz. Pénzt meg nek küldenék. Felnőtt emberek mehetnek dolgozni. Te meg nem árulsz el semmit magadról. Gyűjtenék egy jó kis nyaralásra a barátnőmmel. :D Gyereket meg akkor vállalnék ha anyagilag és erzelmileg stabil vagyok. Sőt annyi megtakaritasunk van, hogy a gyerek óvodás/iskolás koráug ellegyünk egy fizuból. Ez az adott orszagtól függ. Ezt azért mondom, mert sokan ott buknak meg, hogy oké kap gyedet, de ugye az hamar lejár, a bölcsi, ovi drága...

Minden elismerésem a tiéd,hogy ebből kiemelkedtél!

Tisztellek és becsüllek titeket,amiért nem csaptátok le egyből a telefont,amint megtudtátok,hogy ők hívtak,mert akik ilyen viszonyok között még van pofájuk kunyerálni,ezt érdemelnék.

Én biztos szemrebbenés nélkül megtenném.Vagy megmondanám,hogy:"jól van anya/apa,ez volt az első és utolsó alkalom,hogy felvettem a telefont,többet ne keressetek!Szia!/Sziasztok!"