Mit csináltam rosszul?

Rettentő nehéz erről beszélnem, de össze kell szedjem magam, és elmondanom mindent.Valószínűleg hosszú lesz, de a segítségeteket kérem, mit tegyek?

Rendes családban nevelkedtem, szüleimmel most is nagyon jó kapcsolatom van, 13 éve rátaláltam a férjemre, akit mai napig nagyon szeretek. Én 33 vagyok ő 34. Most van egy 12 éves kislányunk, és hát igazából rá alapul most a kérdésem.

Én próbaltam/próbálok mindent úgy csinálni a nevelésben, ahogy a szüleim tették velem és testvéremmel, de nem tudok többet kihozni.

Régebben nem volt ilyen a lányom, viszont nemrég töltötte a 12-őt, azóta nem hallgat rám semmibe (a férjém 2 éve dolgozik Németországban, és minden hónapba hazajön kb. 1 hétig.), sokkal többet felesel, nem tudom mit képzel magáról. Azt hozzáteszem, hogy soha nem vertem meg, szerintem nem is anya aki veri a gyermekét, kiabálásból meg büntiből sem tudom kihozni a maximumot, mert nagyon szeretem őt , az egyetlen kislányom. Most felsorolok pár esetet, talán a legfontosabbakat, amik történtek, de nem fogom az egészet felsorolni, mert akkor egész éjjel kellene írjam..

Talán az egyik legrosszabb húzása a lányomnak az volt, mikor jött ki az iskolából (hatodikos), vártam az autóval, mivel megbeszéltük, hogy aznap érte megyek, és elmegyünk enni valamit, felhívjuk apát, hogy mit csinál, egy szóval tartunk egy csajos napot. Ő erre jön 2 fiú "haverjával" (az ő szavával) és oda mondja nekem, hogy minek megyek elé, elég nagy már ,hagyjam őt elmenni. Mondta hogy hazajön 5-re. Jó. Nem is ez a legnagyobb baj.

Várok , várok már 6:30 és betoppan az ajtón. Ha 5-10 percet késik valahonnan az nem baj, de ha már ilyen sok időt, nem szoktam kegyelmezni, főleg ha nem veszi fel a telefont, és fel sem hív.

Szépen kérdőre vontam, hogy merre csavargott, hát szokásos módon, mint mindig , adja nekem be, hogy nincs közöm hozzá, ès amúgyis a barátaival volt stb stb. Elvettem a telefonját, és megkérdeztem, hogy tanulni milyen érdekes , hogy nincs, ugye? Aztán rám ordította már szinte sírva hogy hagyjam békén, majd rám csapta az ajtót. Én nem tudok mit csinálni vele, egyszerűen kikészít néha.

Aztán a másik csapás ez eset után kb. 5-6 nap múlva történt meg, amikor a matematika tanárja behívatott. És ezt nem tőle, a drága lányomtól tudtam meg, hanem az osztályfőnök hívott föl. Rögtòn be mentem, és ahogy meghallottam, hogy a gyermekemnek, aki 1-től 5-ik osztályik 4es 5ös tanuló volt, matematikából 2 kettese és 1 egyese van. Ide vezetett a sok csavargás. Egyből hazamentem, és megkérdeztem tőle, hogy ezt hogy akarja jóvá tenni?

Mindenki tudja hogy túl engedékeny vagyok, ès ha legalább annyit mondott volna, hogy megígéri, hogy legközelebb tanul, nem kapott volna büntetést, de még ezekután hozzá vágta a fejemhez, hogy semmi közöm hozzá, meg a szokásos beszédek, sírva kiszaladt, majd felhívta az apját, aki persze telefonon egyből letámadott, hogy hagyjam már ezt a szegény lányt bla bla bla.. Mindent elmondtam neki, nem elég hogy a lányom sem hallgat rám, még a férjem sem hisz nekem. Én tényleg csak a legjobbat akarom neki, de ha így áll hozzá, akkor nem érdekel. Csináljon amit akar, de nem az én lelkemen fog száradni, mert én mindent megpróbáltam.

Aztán még ezeken kívűl voltak kisebb esetek, pl: Feleselések, nem csinálta meg amit megígért, ordibálás, késés meg hasonlók.

Most mondjátok meg, mit kezdjek vele? 12 éves. Nem hagyhatom hogy azt csináljon amit akar. Meg hát szeretem, ő az egyedüli kislányom. Nem tudok máshoz fordulni, a szüleimhez talán, de ő rájuk sem hallgat. Akkor meg mi értelme?

Egy hosszú ideje elkeseredett anyuka.:(