Mit csináltam rosszul? Miért nem tud elviselni?

Sajnálom!

Nem tudok mást mondani, kitartás! Sajnos valóban jó eséllyel a saját sérelmeit torolja meg rajtad, de nem tudom, mit kezdhetnél ezzel. Hosszú út lenne, hogy akár pszichológussal ő maga rájöjjön, mi történik. Egyszerűen nem ő, a felnőtt anya irányítja a szavait, tetteit, hanem az a sértett kisgyerek, aki benne van.

Ez is lehet, amit első írt, de szerintem sokkal inkább az van emögött, hogy kamasz vagy. Téged már sokkal nehezebb kezelni, mint a húgodat, néha magadat se bírod elviselni, rajta ülsz egy érzelmi hullámvasúton, és néha meg vagy róla győződve, hogy téged senki se szeret.Elhiszem, hogy szereted anyudat, csak ezt a kamaszhisztivel, visszabeszéléssel stb. elég nehéz kimutatni, oda nem bújsz hozzá, gondolom, mert ahhoz te már túl "felnőtt" vagy:-)

Tudom, hogy nektek, kamaszoknak is nehezek ezek az évek (én is voltam:-)), de hidd el, hogy a szülőnek is:-) Attól, hogy a húgod tutujgatásával relaxál, még nem szeret téged kevésbé, egyszerűen ez egy átmeneti időszak az életetekben, amikor változik a kapcsolat kisgyerek-szűlőből nagylány-szülővé. Mind a ketten megszenveditek.

Kedves uttsó, pusztán azért mertem ilyeneket írni, mert

1. én is voltam kamasz, kisebb tesókkal, és még emlékszem rá

2. éppen a harmadik gyerekemmel élem át a kamaszkorát, ugyanezt a vádat megkaptam annak idején a nagyobbaktól:-)

Amit a kérdező írt, nagyon tipikus, segíteni kell neki, hogy kijöjjön ebből a borúlátásból. Szörnyű érzés, hogy azt gondolja, nem szereti az édesanyja, holott 99,99%, hogy ez nem így van. Én kérek elnézést, hogy tapasztalt anyaként nem elmérgesíteni, hanem megoldani szeretném ezt a helyzetet.:-) Jó lenne, ha te a frusztrációdat valahol máshol vezetnéd le, nem pedig egy 14 éves, sérülékeny kamaszlány lelkét mérgeznéd, ez az oldal nem erre való.