Gyűlölöm apámat és nem bírom elviselni. Mit tegyek?

Én is így voltam anyámmal meg a férjével egyetemista koromban. Elképesztő volt, ahogy bántak velem, normális családban felnőtt ember el sem hinné.

Konfrontálódni nincs értelme vele, mert csak egyre jobban elmérgesedik a helyzet. Az ilyen ember javíthatatlan. Vagy befogod a szád, lenyelsz mindent, végigcsinálod az egyetemet, aztán lelépsz, vagy lelépsz most rögtön, és megpróbálsz megélni valahogy, akárhogy, akár egy szobát bérelve, szutyok munkát csinálva, aztán majd később befejezni az egyetemet akár estin.

Mindkét megoldásnak megvan az előnye, az elsőnél meglesz a diplomád, a másiknál meg megspórolsz magadnak több évi megaláztatást és bántást. Csak te tudod eldönteni, melyik a fontosabb.

Azt elmondani neki, hogy így meg úgy nem bocsátasz meg neki, semmi értelme nem lenne, csak még jobban megvetne és bántana téged. Te sem gondolod komolyan, hogy ettől egy ilyen ember magába szállna...

Az én apám is dettó ilyen volt a kemény 10 osztályával azt hitte h ö a világ ura. Gyakran mondogatta is h "Én mindent tudok." Szánalmas volt. Szerintem nem sokra mész vele ha elmondod h nem bocsátsz meg neki, max vállat von azt tovább áll.

Az enyém is már mondott mindet h ö elköltözik viszi a kocsiját meg a szerszámait.... a halálig itt maradt.

Az ilyennel kár foglalkozni költözz el mimnél elöbbb.

Koleszbe nem tudnál esetleg menni?

Amint lesz lehetőséged húzz el otthonról,ez nem állapot.

Ha mindenkivel szemét,talán felléphetnétek anyukáddal és a testvéreiddel ellene,nem veszekedésre gondolok,hanem normális beszélgetésre.

Ha 4-en mondjátok keni,hátha van hatása...

AZt hiszem az édesapád nem fog meg változni, legalábbis nem hiszem. Szerintem igenis próbálj neki megbocsátani, hidd el könnyebb lesz elviselni őt. (engem nem vertek, de tettek velem olyat a szüleim amit bár szeretből, de szintén megbocsotásra szorul) Fel fogod szabadítani a harag alól és segít tovább lépni. Nem könnyű.

Talán az is segít elviselni, ha elgondolkozol rajta miért viselkedik így, beteg vagy vele is így bánt az apja. Sokszor az van a háttérbe , hogy neki is szörnyű gyerek kora volt, és nem dolgozta fel. Ezért is fontos számodra , hogy ezt feldolgozdd és tovább lépj.

Ha még el tudod viselni, akkor próbáldd kibírni addig amig elvégzed az egyetemet, mikor elvégzed, akkor leülsz vele szemben: és meg mondod , hogy szörnyű , amit tett, lehet, hogy vele is hasonló bántak, probálsz neki megbocsátani, de ezt nem fogod tovább elviselni.

A veszekdős dologhoz, ismerős helyzet, a visszabeszélés nem jó , mert ideges lesz az okoskodástól és a jól van-tól is ideges lesz mert flegma vagy, és érzi, hogy tulajdonképp azt mondod, hogy hülye vagy, ez megjegyzem rosszabb mint az ordítás. Ha veled szemben alkalmazza valaki, te is ideges lennél.

Talán próbálj meg kedvesen válaszolni, semmi vádaskodást. Tudod öldd meg kedveséggel . Helyzetre reagálva adva a választ, köszönöm apa az észrevételt. Tudom, apa , hogy sokat dolgoztál azért, hogy ételt legyen az asztalon, de bocsáss meg nem tudom megenni. Kösözönöm apa, hogy lehetővé teszed, hogy tanuljak és nem kell dolgoznom. És próbáldd is meg ezt értékelni. Talán az édesapád hozzáállása is megjavul és talán a kapcsolatot is meg tudjátok menteni, és nem kerül kenyértörésre sor.

Nekem is ilyen volt. 18 évesen rájöttem hogy csak bokszzsák vagyok/voltam neki, és minden alkalommal amikor elkezdte a szemétkedést akkor csak mosolyogtam és mondtam hogy " nyugi, légyszíves ne rajtam töltsd ki a mérged. vagy egy gyönyörű feleséged, vezesd le rajta." v. csak simán, felugrottam, vigyázzba álltam , szemem eltakartam és mondtam h. " nem uram köszönöm! " majd jobbra át és elballagtam. Én lelkem is jobb lett ettől mert nem ideges lettem, hanem kicsit vidámabb mert ami épp jött baromsággal elvicceltem. igazából rajta ez nem változtatott, de rajtam igen. 22 éves koromban elköltöztem, mostmár kicsit jobb a kapcsolatunk ( igaz én nem keresem őt ) de ha megit kezdi akkor szépen felállok, átölelem édesanyám, kicsit odaszúrok neki 1-2 szóval és elmegyek.

Bocsi ha kicsit eltértem, csak gondoltam leírom azt ami velem történt. Sok sikert!

együttérzek veled, bár tudom, h sokat nem jelent.

az én apám is hasonló, a 3 diplomája ellenére egy végtelenül primitív, érzelmileg fejletlen ( bunkó) ember.

nem csak velem, igazából szinte mindenkivel, ha olyanja van. ha vki nem ért vele egyet, akkor elvörösödik a feje és üvölteni kezd meg sértegetni a másikat.

gyerekkoromban folyton kaptam a taslikat, meg lehülyézett, gúnyolódott rajtam.

igazából az ilyen emberekre nem nagyon lehet hatni, egy 40-50 éves primitív ember már nagy valószínűséggel nem fog megváltozni.

egyetlen megoldás van: minél hamarabb elköltözni, minél kevesebb időt vele tölteni.