Apám a legnagyobb barom, mit tegyek, ha már nem tudom elviselni?

Mindenkinek osztja az észt, de az összes szavából süt az ostobaság, még csak nem is tud helyesen beszélni, a ragozás nem megy neki, de még az egyes szám/többes szám használata sem. Ráadásul rosszindulatú, állandóan szidja az embereket, rosszat kíván nekik, ocsmányul beszél, káromkodik. Szemtől szemben meg "Így drága bátyám, úgy drága bátyám".

Órákig képes azért ordítani, mert valaki becsuk egy ajtót (amit csak az ő értelmetlen mániája miatt kell állandóan nyitva tartanunk), ha anyukám csitítaná, már üvölt, hogy "ne ugassál", plusz nagyon lehordja mindennek.

A családunkkal már nem is tartjuk a kapcsolatot, mert őt mindenki annyira utálja, hogy soha nem találkozunk. Anyukámon és a tesómon kívül nekem így nincs is családom, senkire nem számíthatnék.

Állandóan összenyálaz mindent, az egy dolog, hogy az evőeszközöket összenyalja, de minden étkezés után megfogja a tányérokat és szó szerint kinyalja az összeset, mint a kutyák. Néha majdnem odahányok, de ha szólunk, azért is csak üvölt, mindig attól félek, hogy megüt (arra is volt már példa). Múltkor is herpeszes volt a szája, de továbbra is csinálta.

Bárhova megy, böfög és f*ngik, nem tudom szebben írni, amit csinál. Iskolai rendezvényekre inkább el sem mentem, hogy le ne égessen a csámcsogásával, a gusztustalanságaival, meg úgy általánosan a butaságával.

Amikor az egyik tanárunknál voltunk szerenádozni, de nem vettem fel a telefont, mert nem hallottam, képes volt odajönni autóval és ott ordítani, hogy "azonnal menjek hazafele, mert már 11 óra elmúlt". Meg hogy milyen szerenád az ilyen, ne mondjam már, hogy így be kell ülni egy férfi lakásába. Akkor értünk oda ahhoz a tanárhoz, annyira szégyelltem magam, bőgni tudtam volna, alig mertem az osztályom elé kerülni utána.

Mindent megtettem azért, hogy érettségi után elköltözhessek egy másik városba, és ott járjak egyetemre, de nem sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy fizethessem az albérletet. De ezért is csak üvöltött, hogy mit képzelek...

Végül beadtam a jelentkezésemet a helyi egyetemre, de igazából azokhoz a szakokhoz, amik itt vannak, kedvem sincs.

Az itteni diákmunkákkal pedig az életben nem tudok annyi pénzt keresni, hogy elköltözhessek, muszáj diplomát szereznem és azzal érvényesülni minél hamarabb.

De anyukámat annyira sajnálom, egyszerűen nem érdemli meg, hogy ez az idióta legyen itt neki egész életében.

Én már tényleg annak örülnék a legjobban, ha apám meghalna, mindenkinek könnyebb lenne. Ezt nem lehet úgy elviselni, hogy közben ne bolonduljunk meg.

Én tanulok, próbálok minél jobb munkát keresni, de egyszerűen nem tudok annyi pénzt összegyűjteni, amennyi kell. Mit tegyek?

Köszönöm előre is, ha segítetek/tanácsot adtok!

18/L