Nagyon rámenős voltam vagy rosszul csináltam? Furán érzem magam

19 éves lány vagyok az unokabátyám 20.

ő másik szakközépbe járt mint én, most utolsó évét szakmázza.

csupa srác osztályba jár, és van egy srác haverja, akivel anno üzengettünk egymásnak, de sosem találkoztunk, azt tudom hogy a srácnak bejöttem, és ő is nekem, de sosem volt semmi.

Mindig is szerettem volna találkozni vele, kiváncsi lettem volna rá élőben:)

Tegnap beszélgettünk uncsitesómmal, és mondtam hogy ha elkezdődik nekik a suli elmehetnénk valahová többen, hozhatná a haverokat, jó lenne kimozdulni valamerre többen egyik délután, mesélte hogy tud is egy jó helyet a belvárosban, délutáni összeüléshez tök jó. Nagyon megörültem, igen még mindig szeretnék találkozni a sráccal,de ezt elhallgattam. Bár nem hiszem hogy zavarná a z u.bátyámat, max kicsit féltene, de ha látná hogy nekem bejön a srác tuti nem ellenezné, sőt szerintem örülne hogy boldog vagyok. DE most furán érzem magam, hogy rámenős voltam hogy végre összefuthassak a fiúval

DE ahogy tegnap beszélgettünk, dicsérte előttem a srácot, mesélte hogy sokszor kiállt már mellette, és nem egy besz*ri alak, okos is, és mindig lehet rá számítani. De miért dicsérte ennyire pont előttem?