Kérjek bocsánatot anyukámtól? Nem csináltam semmit.

Hát én azzal kezdeném hogy nyugodtan elmagyaráznám neki hogy mi történt, miért nem vettem fel a telefont, aztán biztos jól összevesznék vele mert akkor sem értené meg. :-D

De szerintem, igen, kérj bocsánatot, az a legegyszerűbb, nem fáj semmibe és újból szent lesz a béke.

Dettó mint az Én anyám !

Szerint hagyd rá , te már elmondtad a verziódat , a további magyarázkodás , csak Őt igazolná, mert sajnos nem látja a fától az erdőt !

Úgy is megbékél , hiszen ez nem volt egy eget verő , megbocsájthatatlan bűn :-))

Ja és a férjem egyszer kapcsolta ki a telóját éjszakára , a mama is kikapcsolt!( ha érted mire gondolok)

Azóta mindig be vagyunk kapcsolva ,max hangerőn !

Minél inkább annak tanítod magad meg másoknak, hogy te az vagy akit bármikor hívhatnak.....annál inkább el fogják várni.

Nem fognak törődni azzal, hogy időben gondolkodjanak mert nem lesz rá szükségük.....a kényelem nagy úr.

Ha annak tanítod meg magad, hogy ha alszol, akkor aludni is akarsz - mert igenis lehalkítod vagy kikapcsolod azt a telefont....annál inkább fognak időben gondolkodni.

Annak fognak "megtanulni téged", ahogy viselkedsz.

Ha annak tanulnak meg téged, aki figyelemre méltónak ítéli a hisztit....akkor sokat fogod hallani a hisztit.

Ha te nem tükrözöd semmilyen módon a hisztit valami fontosnak...ők maguk sem fogják akkora jelentőségűnek tartani.

Pl.: Nem kérsz bocsánatot elvárásért.

Egyszer elmondod hogy mi hogy volt....max kétszer..többször nem.

Ne arra akarok kilyukadni, hogy a másik emberrel nem kell törődni, hanem arra, hogy a másik hülyeségét nem érdemes ápolgatni, mert egyre nagyobb lesz...és egyre több önigazolást fog kapni arra, hogy "jól járt el"..