Én csináltam valamit rosszul? Vagy már nincsen rám szüksége?

A szüleim elváltak még pici koromban, anyukám nevelt fel engem egyedül. A családom inkább zűrös és bonyolult , mint harmonikus, úgyhogy akiket magamhoz közelinek érzek, az anyukám és a 2 nagyszülőm, az ő szülei.

Lassan 3 éve már, hogy felköltöztem Budapestre, "kirepültem". Anya otthon maradt akkor egyedül. Nagyon rossz volt ez nekem is, de muszáj volt elkezdenem a saját életemet.

Viszont ebből a 3 évből kb 2 éve úgy érzem, hogy marhára nem keres engem senki a családomból, hogy ugyan mi van velem, csak mindenki hisztizik, hogy én nem keresem őket... Unokatesók, másik nagymama.... Úgy voltam vele egy idő után, hogy "meguntam" hogy mindig én keresem őket és persze volt, hogy rosszkor, ha pedig nem kerestem őket, akár hónapokig nem beszéltünk.

És sajnos ez így van azzal a három emberrel is , akihez közel érzem magam. Anyukám mostanában nem hív, pedig régen minden nap beszéltünk, ha felhívom, akkor is olyan kedvtelennek hallom és ebbe beleszakad a szívem. Talán már nem kíváncsi rám? Vagy teljesen kizárt az életéből?

Nekem a családom tőlem 180 km-re van. Itt Pesten csak a barátom van nekem, akivel együtt élek.

Sosem voltak egészséges a családi kapcsolataim, de nem tudom anyukámmal mi lehet, vagy én csináltam valamit rosszul....