Hogy tudok ezen túl lenni?

35 éves vagyok,de az anyám még mindig megkesiti az életemet.

Fél óránál többet nem tudok vele eltölteni,három unokàja van itt,de nem nagyon érdekli.

Folyton az a téma,hogy a húgom mindennek elhord engem,kever rólam hogy apám milyen szemétláda,ő /az anyám/ aki felnevelt minket.

Az utóbbi időben kértem hogy ne erről beszéljünk nem érdekel ez,ezeket úgy reagálja le hogy mit képzelek magamról hogy jövök ahhoz hogy megszabom hogy ő miről beszélhet és miről nem.

Most hétvégén elvitte a lányaimat színházba ilyen mèg sosem történt,gondoltam a gyerekeknek öröm nekem tizen x éve egy óra nyugalom,de azért tette a megjegyzéseket,amig elmennek azzal töltsem az időt hogy irjam össze egy papirra hogy mit mondjat ezentul mert én mindig a lábtörlő alá söpröm őt.

Ezt szintén lenyeltem,nem reagáltam le.

Visszahozta a gyerekeimet és újra kezdte a szemét apám,a szemét húgom és csak mondta mondta mondta....remegve hallgattam egy darabig aztán már nem birtam sajnos én is kiabálni kezdtem.

Végül elment és idegembe becsaptam a bejárati ajtót,ő meg visszanyúlt,véletlenül a kezére csuktam.Ezt nagyon sajnálom.

Most a testvéreimnek már előadta a verzióját hogy kajakra neki mentem,most ők oltogatnak.

Holott ez véletlen volt.

Tényleg bánom,de sajnos megtörtént de egyszerüen nem tudom mit kéne tennem hogy a szük családomnak nyugalma legyen.