Normális, ha szüleim nem segítenek ki pénzzel mikor meg vagyok szorulva?

28 éves vagyok és diploma óta (2012) dolgozom és vagyok teljesen független tőlük anyagilag.

2013 óta Angliában élek, soha egyszer sem kértem tőlük pénzt habár sajnos többször is nagyon meg voltam szorulva. De inkább valahogy mindig máshogy oldottam meg a gondokat mert ők azok a tipikus "én megmondtam" szülők. Másrészről felnőttként meg kell tudnom állnom a lábamon segítség nélkül ami sikerült mindig is.

Azt tudni kell hogy nekik nagyon sok pénzük van. Természetesen ha szegények lennének fel sem merülne bennem rossz érzés... Már tini koromtól kezdve nagy vagyont halmoztak fel de pár éve rengeteg pénzt örököltek egy meghalt rokontól és azóta csak ülnek a milliókon és már nem tudják mire költsék. Wellness hétvégék, luxus éttermek majdnem minden hétvégén, bevásárló körutak. Egy részéből két éve vettek egy belvárosi lakást. A többi rengeteg pénz meg le van kötve a bankba és csak áll.

Én sosem mernék tőlük pénzt kérni, nem erről van szó. 28 éves fejjel dolgozom inkább belepusztulásig mintsem hogy kuncsorogjak.

Inkább az a problémám hogy ők nem akarnak nekem segíteni amikor tudják hogy vannak gondjaim. Nem tudnak mindenről ami történt velem, sosem mertem elmondani nekik. De most pl. bajba kerültem. Itt kint angliában iszonyat drága az állatorvosi ellátást.

A cicám rosszul lett tegnap éjjel (miért is ne szombaton). Rohantam vele az ügyeletre ami 200 font volt. Nem javult az állapota ma reggelre ezért visszavittem most egy másik helyre ahol ott kellett hagynom hogy megröntgenezzék és vért vegyenek. Az is 200 font lesz. Ez a 400 fontos kiadás így taccsra vágott. Bármit megtennék a cicáimért de sajnos valamiból fedeznem kell a kiadásokat.

Szóval elmondtam anyunak mennyibe került és nem pénzt akartam kérni de reméltem hgy annyit felajánl hogy kifizetik és majd részletekben visszaadom nekik. Mondjuk havonta valamennyit. Ami tökéleletesen megfelelne nekem. Ehelyett annyit irt hogy hát majd most nem költesz luxus dolgokra.

Ettől elsírtam magam. Mert nagyon messze áll az életszínvonalam a luxustól. Az albi amiben élek a párommal borzalmas állapotú. Rengeteg új bútor kéne (szinte nincs is bútorunk) de nincs rá pénzünk. Nem részletezem a költségeket de amit irt az mellbe vágott.

tudom hogy nem normális ha felnőtt embert a szülei pénzelik. én ettől rettegtem mindig hogy ide fogok jutni. Egész tini koromban s egyetem alatt azt vártam hogy végre független legyek.

Persze meg tudom oldani ezt a 400 fontos kiesést valahogy nyomorogva de attól még jól esett volna ha felajánlja a kölcsönt. Még csak nem is orokbe.

Mindig mikor hazamegyek vadonatúj cuccok meg bútorok vannak és elfog ilyenkor a rossz érzés hogy én meg hogy élek itt kint. Hozzájuk képest mint egy hajléktalan kábé. Tényleg csak azért esik rosszul mert nekik annyi van hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Ha csak 500 ezer forint lenne nekik a bankba akkor soha semmilyen körülmények között nem fogadnék el egy forintot se. és a vagyon nagy része nem aző munkájuk gyümölcse hanem oroklott. ez a másik...

Szerintetek ez jó? én csak arra gondolok hogy ha nekem lesz gyerekem és ennyi pénzem idősen akkor tuti hogy mindent megteszek hogy az élete biztositott legyen...