Mit tehetnék, ha az anyám elviselhetetlen, amióta terhes? A költözés megoldás lenne?
Nem egy értelmetlen panaszkodás a kérdésem, már anya férje is nehezen bírja ezt...
Anyukám a terhessége előtt háztartásbeli volt, azonban mióta terhes, semmit nem csinál. De szó szerint. Nem főz, nem pakol el maga után, takarítani sem szokott. Eddig sem házicseléd volt, mert szerette ezeket csinálni, konkrétan abból volt a balhé, ha mondjuk én akartam valamit sütni, mert "én nem tudom, azt hogy kell". Most meg egy pohár vízért lusta felállni.
Mert ez lustaság, még a terhesség közepén van kb, nincs is nagy hasa, nem fáj semmije. Plusz generálja a folyamatos feszültséget, mindenbe beleköt. Még le sem veszem a cipőmet, de már mondja a nappaliból a baját...
Pl. pénteken mondtam neki reggel, hogy majd csak vasárnap jövök, apánál leszek péntek délután/este, utána meg a barátomnál. Oké, mondta is, hogy jó.
Erre ma hazajövök, azzal fogad, hogy jól eltűntem, meg ha ma nem csinált volna valami gyors ebédet, akkor várhatták volna, hogy kész legyen, mert nem gondolta, hogy én vasárnap délután fogok hazajönni... Ezt gondolom azért mondta, mert mostanában van rendeljük a kaját, vagy ha már nagyon unom a rendelt pizzát/hamburgert/tésztát/kínait, akkor nekiállok valamit főzni, sütni.
Nem halok bele, de mikor hazaesek délután 4-5 körül és még tanulnom kéne másnapra, meg lenne dolgom, akkor igenis kicsit rosszkedvűen kezdek neki ügyködni a konyhában. Utána rendszerint anya lefikázza az egészet, hogy miért így csináltam, miért ezt, meg azt tettem bele, ő nem így szokta, stb.
Mondta neki a férje, hogy vegyenek fel egy bejárónőt, ha ennyire fáradt anyu, meg tényleg beleférne a keretbe. De hogy az nem jó, mert ő nem akarja, hogy más itt pakoljon és mászkáljon mindig, meg hogy akkor mindenki más azt gondolná, hogy ő lusta ezeket megcsinálni...
Már tényleg elegem van néha és tudom, hogy ahogy telik az idő, ez csak rosszabb lesz. Szeretnék elköltözni apához, de közben félek, hogy akkor csak romlani fog az anyámmal való kapcsolat. Meg már feltűnt, hogyha engem nem piszkálhat, akkor a férje a célpont. És rólam lepereg már, amikkel szúrkálódik, de a nevelőapám nagyon magára veszi, amiket mond és van, hogy még 2-3 nappal később is azon rágódik, felhozza nekem is, hogy szerintem anyának van-e igaza. És félek, hogy ketten egymás agyára mennének.
16/L
válasza: válasza:Megértem én így is, de akkor ne utasítson el minden segítséget.
Mert ha pl. én elköltözöm apuhoz, senki nem fogja neki megcsinálni a vasalást, takarítást. Mivel már mamáékkal összeveszett emiatt.
Nem lecseszést kértem a kérdésnél, hanem tanácsot. Mivel ez a helyzet nem megfelelő, ezt látja mindenki. De persze, mi tévedünk anya férjével, a nagyszüleimmel, anya testvérével...
válasza: válasza: válasza:Hát csak lesek itt nagyokat, hogy mennyien oltják a kérdezőt és védik az anyját...de miért is??
A terhesség nem betegség. Elfogadom, hogy van aki sz.rul van, míg állapotos, de világosan leírta a kérdező, hogy az anyjának nincs baja, nem fáj semmije...akkor? Nekem sem volt semmi problémám a 9 hónap alatt, de nem is esett nehezemre hirtelen egyik napról a másikra megcsinálni az ebédet, vagy akármit a lakásban.
A másik, hogy még megoldást is ajánlottak neki (bejárónő), de az sem kellett.
Felfoghatatlan számomra, hogy itt bárkinek is az lenne a normális, hogy még a kérdező suli után ill. a nevelőapja munka után sürögjön-forogjon otthon, amikor az anyja egész nap otthon van, és még csak nincs is rosszul.
Van valami abban, amit az egyik előttem szóló írt. Vigyázz, mert könnyen azon kaphatod magad, ha meglesz a baba, hogy ingyen bébiszitter lettél...
válasza:Szia!
Nekem rögtön az jutott az eszembe, hogy anyukádnál valami hormonális változás következett be, és attól ilyen. Létezik például terhességi depresszió. Ha valami ilyesmi probléma van a háttérben, akkor anyukáddal és nevelőapukáddal hárman, közösen tudjátok megoldani. Ez általában nem könnyű, mert aki lelki beteg, az maga sem ismeri fel a bajt egykönnyen.
Én első lépésként - ha vagytok olyan viszonyban - azt javasolnám, hogy nevelőapukáddal kettesben beszélgess el arról, hogy ő is látja-e, hogy anyu megváltozott, és hogy ez vajon mitől lehet, hogyan lehetne segíteni neki.
Ha úgy gondoljátok, hogy súlyosabb a gond, de anyu nem akar orvoshoz vagy pszichológushoz menni, akkor te vagy apuval ketten is elmehettek, mert valószínűleg nektek is sok jó tanácsot fog tudni adni, hogy hogyan viselkedjetek anyuval. Akár te magad is elmehetsz holnap az iskolapszichológushoz, ha van, hátha tud mondani valami okosat.
Ugyanakkor az is megfontolandó szempont, hogy te még csak 16 éves vagy, és nem a te dolgod megoldani édesanyád lelki problémáit. De valamennyire kényszerhelyzetben vagy, hiszen érthető, ha szeretnéd a jó kapcsolatot fenntartani. Ha a terhesség okozza a változást, akkor lehet, hogy a szülés után vagy akár már a terhesség másik szakaszában elmúlik majd, és anyukád újra a régi lesz. Ha nem is sikerül most megoldani a problémát, megpróbálhatod a terhesség végéig (+1-2 hónap esetleg) kibekkelni, fejben tartva, hogy anyuval a hormonjai szórakoznak, nem veled van a baj. Aztán ha nem jön be, még mindig elköltözhetsz édesapádhoz.
válasza: válasza: válasza:Megértelek részben, viszont...
"Mert elhiheted, hogy nem anya spórolt pénzéből megyünk évente 4-5 alkalommal tengerpartra, meg 3x síelni egy évben és még sorolhatnám... "
Tehát az új apuci pénze meg a sok nyaralás jó? Nem azért, de nem fogsz belehalni, hogy segítesz, ha nem bírod, akkor meg költözz el, de akkor ne kelljen a sok jó se... a férje meg akkor legyen határozott, vegyen fel egy bejárónőt és pont. Anyukádnak van valami problémája, ilyen korban a terhesség megviselheti mindenféle értelemben. Küldjétek el pszichológushoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!