Mit tehetnék, ha az anyám elviselhetetlen, amióta terhes? A költözés megoldás lenne?

Nem egy értelmetlen panaszkodás a kérdésem, már anya férje is nehezen bírja ezt...

Anyukám a terhessége előtt háztartásbeli volt, azonban mióta terhes, semmit nem csinál. De szó szerint. Nem főz, nem pakol el maga után, takarítani sem szokott. Eddig sem házicseléd volt, mert szerette ezeket csinálni, konkrétan abból volt a balhé, ha mondjuk én akartam valamit sütni, mert "én nem tudom, azt hogy kell". Most meg egy pohár vízért lusta felállni.

Mert ez lustaság, még a terhesség közepén van kb, nincs is nagy hasa, nem fáj semmije. Plusz generálja a folyamatos feszültséget, mindenbe beleköt. Még le sem veszem a cipőmet, de már mondja a nappaliból a baját...

Pl. pénteken mondtam neki reggel, hogy majd csak vasárnap jövök, apánál leszek péntek délután/este, utána meg a barátomnál. Oké, mondta is, hogy jó.

Erre ma hazajövök, azzal fogad, hogy jól eltűntem, meg ha ma nem csinált volna valami gyors ebédet, akkor várhatták volna, hogy kész legyen, mert nem gondolta, hogy én vasárnap délután fogok hazajönni... Ezt gondolom azért mondta, mert mostanában van rendeljük a kaját, vagy ha már nagyon unom a rendelt pizzát/hamburgert/tésztát/kínait, akkor nekiállok valamit főzni, sütni.

Nem halok bele, de mikor hazaesek délután 4-5 körül és még tanulnom kéne másnapra, meg lenne dolgom, akkor igenis kicsit rosszkedvűen kezdek neki ügyködni a konyhában. Utána rendszerint anya lefikázza az egészet, hogy miért így csináltam, miért ezt, meg azt tettem bele, ő nem így szokta, stb.

Mondta neki a férje, hogy vegyenek fel egy bejárónőt, ha ennyire fáradt anyu, meg tényleg beleférne a keretbe. De hogy az nem jó, mert ő nem akarja, hogy más itt pakoljon és mászkáljon mindig, meg hogy akkor mindenki más azt gondolná, hogy ő lusta ezeket megcsinálni...

Már tényleg elegem van néha és tudom, hogy ahogy telik az idő, ez csak rosszabb lesz. Szeretnék elköltözni apához, de közben félek, hogy akkor csak romlani fog az anyámmal való kapcsolat. Meg már feltűnt, hogyha engem nem piszkálhat, akkor a férje a célpont. És rólam lepereg már, amikkel szúrkálódik, de a nevelőapám nagyon magára veszi, amiket mond és van, hogy még 2-3 nappal később is azon rágódik, felhozza nekem is, hogy szerintem anyának van-e igaza. És félek, hogy ketten egymás agyára mennének.

16/L