Egy ilyen anyaval meg lehet ertetni a tettei hatasat?

Az anyam erzelmileg zsarolt, befolyasolt. Depresszios voltam miatta kamaszkoromban, mert voltak napok, mikor minden ok nelkul belem kotott, egesz nap piszkalt, kritizalt, utasitgatott. (Ezek egeszen 19 eves koromig tartottak.)

Most egyetemista vagyok, ritkan jarok haza, fuggetlen vagyok es valamennyivel jobb a helyzet, de mindig azt kerdezi, miert vagyok tavolsagtarto vele. Hat ezert. Meg most is probalna befolyasolni, kihasznalni, de mar nem hagyom magam. Probaltam mar mondani ezeket a dolgokat neki, hogy emlekezzen vissza miket csinalt. Mindig meg tudta valamivel magyarazni, es az volt a vege, hogy en reagalom tul, haragtarto vagyok, stb.

Most latom, hogy a tesommal is ezt csinalja, neki sincsenek baratai es ezert erzem ugy, hogy cselekednem kell, mielott neki is olyan rossz lesz, mint nekem volt.

Mikor jart pszichologushoz, jobb volt a helyzet, akkor nem erezte ugy, hogy bele kell szolnia mindenbe a boldogsagahoz.

Tokeletes szulonek tartja magat, folyton arrol beszel, hogy nem is gondolta volna, hogy milyen jo anya. En ilyenkor nem mondok semmit, mert nem tartom olyan szornyunek, de azert lenne hova fejlodnie. Igazabol azt remelem a sajat szulosegemmel kapcsolatban, hogy az en gyerekem soha ne erezze igy magat, mert ez nagyon rossz. Tudom, hogy vannak, akiket vernek, bantanak, de a verbalis bantalmazas is hasolnoan rossz.

Valahogy megprobalhatom felnyitni a szemet? Vagy nincs ra esely, hogy belassa a dolgokat?