Tudtok olyat, aki meggondolta magát a gyerekvállalás kérdését illetően?

Az én férjem amikor megismerkedtünk 23 éves volt, én 28 éves. Már az elején megmondta, hogy ő nem akar apuka lenni, nem akar gyereket, nem akar lagzit sem. Tudomásul vettem.

Jól elvoltunk évekig. Amikor a férjem 40 éves lett, megkérte a kezem. Megszervezte a Thaiföldi nászutat, és amikor a 2 tanús esküvőn megvolt, mentünk is nyaralni. Ez tavaly volt. Gyerekünk nincs, de nem is baj. Nekünk más dolgok fontosak.

46/N

Ismerek olyat aki meggondolta magát, de olyat is ismerek aki hangoztatta hogy gyereket akar, de két hónapra a baba születése után otthagyta a babát az anyával, mert ő nem ezt akarta...

Igazából semmire nincs garancia. De úgy gondolom, ha ilyen alapvető dologban, mint a gyerekvállalás mást akartok, nem kellne egymás idejét rabolni, mert benne van a pakliban hogy soha nem változik a véleménye.

Lehet, hogy meggondolja magát, még nagyon fiatal. De az is lehet, hogy nem fogja, hanem később is így fogja érezni.

Ha te szeretnél majd gyereket, akkor jobb lenne minél előbb kilépni ebből a kapcsolatból.

Sok embert ismerek, aki soha nem akart gyereket, köztük nem ismerek egy olyat se, aki meggondolta volna magát, de olyat se, aki megbánta volna a döntést.

A szerelem pedig maximum primitív ösztönlényeknél akkora nagy úr, hogy felülírja a józan eszet.

11 Wow, jó ilyet olvasni.

Hát akkor én most hasonló cipőben járok, mint a barátod, kérdező, csak én nő vagyok. Úgy jöttünk össze, hogy nem akarok gyereket, ő sem. Eltelt hét év, a bátyjának lett gyereke...és most már ő is akar, de szerintem egy ideje dolgozott ez benne, vagy azt hitte változik a véleményem. Jóval harminc fölött vagyunk, és én nem akarok, elég komoly okai vannak.

Hidd el nekünk sem könnyű, mivel a társadalom nagy része torszülöttként tekint ránk és örülünk neki, ha találunk egy hasonlóan gondolkodó párt. Csak sajnos ahogy látszik, vannak, akik ezt a témát elsumákolják, pedig ez nagyon komoly. Nem bántani akarlak, csak ahhoz kell tartani magad, amit az elején megbeszéltetek, ha ennyire konkrétan kijelentette. Mert ez nem olyan, hogy "hát majd talán", "majd egyszer", hanem határozott nem.

Mi meggondoltuk magunkat. Én nem akartam gyereket, én vagyok a nő. Ő az élet legszebb dolgának tartotta, ha az embernek lehet gyereke. Olyan szerelmes voltam, tőle azért elviselhető volt a gondolat, hogy egyszer talán lesz gyerekünk, de igazából szinte drukkoltam, hogy ne essek teherbe.

Amikor végül terhes lettem, egy csapásra megváltozott bennem ez a gondolkodásmód. Akkor már én is kezdtem felfogni, hogy egy csoda részese vagyok. Valójában azt éreztem, hogy nem vagyok többé egyedül. A kapcsolatomban felmerül problémák hirtelen távolivá váltak. Ami addig annyira nyomasztott: szeret, tényleg én vagyok álmai nője vagy csak a lakhatásért van velem, stb...Ezek a kétségek elmúltak. Befordultam magamba és csak Rá kezdtem figyelni.

Amikor megszületett, rájöttem, hogy a gyerekem életem legnagyobb szerelme. Mindketten beleszerettünk a gyerekünkbe. Azóta eltelt 4 év és azt látom rajta, hogy legszívesebben elmenekülne ebből az egészből, de csak körbe-körbe jár, mint egy ketrecbe zárt rab. Nincs türelme a gyerekhez, rászoktatta a tabletre, állandóan ezzel szereli le. Szerintem már szívesen lelépne, valójában tőlem akar szabadulni, de a gyerek miatt mégis maradna, mert úgy gondolja, válás esetén a gyerek helye az anyja mellett van. Mi elhidegültünk - nem a gyerek miatt, hanem anyósom miatt -, már 2 éve nem feküdtünk le egymással és úgy érzem, egyikünk sem akarja már a szexet a másikkal. Neki valószínű van már valaki, legalábbis érdekesen el tud nyúlni neki egy-egy bevásárlás, mondjuk 1 óra helyett 3 óráig tart, meg ilyenek, de már annyira se érdekel, hogy rákérdezzek. Nagyjából annyira izgat, hogy be legyen fizetve a rezsi, és engem hagyjon békén az ágyban. Rokonok néha nyaggatnak, lesz-e második gyerek. Én megmondtam, hogy én szívesen vállaltam volna még gyereket. Én ennyire meggondoltam magam, hogy minden álmom még egyszer (kétszer) a kisbabámat tartani a karomban. De már késő, hamarosan 40 leszek. Belefért volna még 1 éve is egy baba, akkor még a házasságom is elfogadható volt, akkor vissza kellett mennem dolgozni, mert nem éltünk volna meg. Csak fél-1 évet kellett volna dolgoznom ahhoz, hogy magasabb összegű gyedet kapjak, ez már meg is lenne, de közben történt valami, amit sose bocsájtok meg a férjemnek Még 1 éve szóba is hozta, mielőtt munkába álltam, hogy mit akarok jobban, még egy gyereket vagy ezt a munkát. A gyereket akartam jobban, de nem volt választási lehetőségem. Fűteni kell, enni kell, minden tartalékunkat feléltük addigra. De nem is baj, most 2 gyerekkel lennék a válás határán. Ő bármikor kérdezik, határozottan közli, hogy nem akar több gyereket.

Hát, gondolom majd az új nőjétől akarni fog.