Miért van sok helyen "kedvenc gyerek"?
Hogy az egyik gyerek bármit megtehet, még a másikat semmiért nem cseszik le...
Tébyleg semmiért, mert ő a fiú
Szerintem a szülők többsége jóindulatú, csak sajnos sokan tájékozatlanok a pszichológia legalapvetőbb kérdéseit illetően is. Az normális, ha a valaki az egyik gyerekét ösztönösen jobban szereti, mint a másikat, de szerencsére az ember gondolkodni is tud, és nem kell attól még a jobban szeretett gyerekkel kivételezni, sőt a gyerekeknek nem is kell erről tudni.
De aki észre se veszi magában a különbséget, vagy nem ismeri fel a saját cselekedeteiben a részrehajlást, mert nem tudja, mire kéne figyelni, az nem tud ezen segíteni.
Szerintem a kötelező születésszabályozás nem igazán jó megoldás, nehéz lenne keresztülvinni és nehéz etikusan kivitelezni. Viszont fontos lenne a közoktatásban a pszichológia legfontosabb, gyakorlati részeit tanítani (abba nem megyek bele, hogy mi helyett, hosszú vita lenne).
Sajnos sok helyen még mindig úgy gondolkodnak, hogy csak a fiú gyerek a jó.
Mi húgommal mindketten lányok vagyunk mégis volt megkülönböztetés. Valószínűleg azért, mert húgom jobban hasonlított anyumra, külsőre és belsőre is. Én nem igazán sikerültem olyanra, mint ahogy anyum elképzelt ezért sokkal többet csesztetett, sértegetett, sokszor szerintem észre sem vette. Húgomat sokkal lazábban fogta és még csak arra sem lehet fogni, hogy ő az idősebb, mert nem így van. Még tesómnak is feltűnt, hogy őt 14 évesen elengedik este 11-ig haverokkal, de engem bezártak a házba, mert ki akartam menni délután sétálni. Semmi logika nincs benne, egyszerűen ő szimpatikusabb volt anyumnak én meg nem. Hiába voltak nekem is jó tulajdonságaim, vagy voltam tehetséges bizonyos dolgokban, ha anyumnak ezek nem voltak fontosak akkor úgyis csak hibának látta. Csak annyit látott, hogy húgom jó angolból én meg nem. Nem volta rossz én sem, csak más.
Más helyeken meg azt látom, hogy az életképtelenebb gyereket támogatják, mert úgy gondolják, hogy jobban rászorul, közben meg megfeledkeznek róla, hogy talán a másik gyereknek is szüksége van néha segítségre. Így az "életképtelenebb" csak még bambább lesz az "ügyesebb" meg még ügyesebb, mert nincs más választása.
Vagy az egyik gyerek pl. sikeresebb az iskolában vagy ilyesmi.
Persze egy normális szülő minden gyerekében meglátja a jó tulajdonságokat és nem kiválaszt egyet, aki szimpatikus. Könnyebb büszkélkedni egy olyan gyerekkel, aki jeles tanuló, szép, okos, illedelmes, mint egy olyannal, akit úgy kell átrugdosni mindenből. Ettől függetlenül biztos van a "rosszabb" gyereknek is olyan tulajdonsága, ami jó és ilyenkor ezt kell figyelembe venni és nem összehasonlítgatni a testvéreket, hogy melyik a jobb, mert nem két egyforma cipőről van szó, hanem két emberről, akik nagy eséllyel nem egyformák és nem is kell annak lenniük.
#2 Légyszi gondolkozz... itt, az internet pöcegödrében, azok közt a nők között, akik csak a gyerekcsinálásra voltak képesek, és semmi mást nem tudnak felmutatni, csak egy másolatot saját magukról (ami nyilván ugyanolyan selejt lesz, mint az eredeti), itt próbálsz ilyen gondolatokat átadni? :D
Kérlek :D
Nem fogják fel, értsd már meg. Az okoz nekik élvezetet (a "párjuk" helyett xD), hogy megnyomják a lefelé mutató kezecskét a válaszod sarkában.
Mivel nem írtál semmi konkrétumot, csak annyit, hogy a másik fiú, ebből arra következtetek, hogy vele azért engedékenyebbek, mert nem féltik annyira. Lányokat sokkal jobban szoktak félteni. Ez nem jelenti azt, hogy ezért ne szeretnék annyira, sőt.
Egyébként meg a gyerekek nem egyformák. Nyilván más érzéseket vált ki egy kedves, bújós gyerek, akit lehet szeretgetni, mint egy olyan, aki hidegebb típus. Ez sem azt jelenti, hogy ne szeretnék mindkettőt. De aki nem hagyja magát szeretgetni, nem igényli, annál nem lesznek ilyen látható megnyilvánulásai a szeretetnek, mint ölelkezés, puszilkodás, stb.
Nekem is volt ilyen unokatestvérem, aki szóvá tette, hogy a családban x meg y a másik unokatesónkat mennyit szeretgetni, miközben ő utálta, ha megölelik.
Ez rohadtúl nem "tinihiszti", főleg mert már nem is vagyok.
Az a vicc, hogy én voltam a kitűnő, okos, csendes lány, akivel nulla probléma nincs. De mégis vele kivételeznek, kivételeztek mindig jobban.
Megkaptam 16 évesen, hogy álljak ki a sarokra k.rvulni,vagy az intézetben a helyem, vagy egy drogos vagyok mikor moziba mentem... Vagy végignézte az egész család, hogy apám részegen szétpofozta az arcom, vagy a fülem. És a drága anyukám annyit tudott mondani, hogy kisfiam menj el itthonról a barátaiddal, ne kelljen ennek a nyafogásait hallgat i, én meg ott álltam véres ruhában...
Vagy hogy neki állták egyetem alatt a bulizását lakhatását, menő cuccait, nekem meg egy rohadt buszbérletet nem fizetett ki.
Vagy, hogy őt sose bántották, nekem megha rossz napja, volt a hajamnál fogvacibált 20 évesen is.
Mist a drágámnak megg egy lakást vettek, ahhol szétihatja, cigizheti magát heti 5 nap.
És én voltam a kitűnő, otthonülős, nem ő. De hát a fiú, még viheti valamire...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!