Néha úgy sajnálom a szüleimet! Tehetek értük valamit? Kellene tennem valamit?

Amit tudni kell: vidékről szàrmazom, pici faluból,20 éves vagyok,2 éve költöztem el a szüleimtől Pestre. A szüleim még viszonylag fiatalok, 42 évesek. Igazi vérbeli falusiak. De nèha úgy tudom sajnàlni őket!

Nekik minden napjuk egyforma. Mindketten vállalkozók, van egy kis gazdaságuk. De ezt ne úgy kèpzeljétek el hogy gazdagok, csak meg tudnak élni. Oké, pl apám pont most vett egy 20.000 forintos kabátot,de őt ismerve hordani fogja minimum 5 évig. Ha szükségük van valamire, azt nyilvàn meg tudják venni, de pl évek óta nem voltak nyaralni. Vagy pl legalább 10 éve fel akarják újítani a hàzat, de nem jön össze nekik.

És ez most így vacsora közben tudatosult bennem nagyon. Én itt gyrost és baklavàt vacsizok, ők meg életükben nem ettek ilyet, és valszeg nem is fognak. Aztàn èn tavaly 2-szer is voltam nyaralni (3-3 napra wellnessezni), ők még sosem voltak wellnessben. És tényleg nem úgy néz ki hogy az elkövetkezendő pàr évben elmennének. Melóhelyen is kollégàim nagyon sokat jàrnak nyaralni ( mindenki idősebb nàlam, szüleim korosztály vagy idősebb), mindenki 1 hét horvàt, 1 hét görög, egyik munkatársam minden évben 3 hétre Albàniàba megy. És mikor ebbe belegondolok, nem érzek màst, csak végtelen nagy sajnálatot a szüleim irànt! Hogy nekik nem ilyen az életük. Hogy ők nem esznek rendelt kajàt hetente legalàbb egyszer. Hogy ők nem vesznek ki egy pénteki napot, hogy elugorjanak valahová egy hosszú hétvégére.

Szerintetek én tudok ez ellen tenni valamit? Kötelességem tenni valamit? Vagy ez az ő életük, ők alakítottàk ilyenné, szóval törődjek inkàbb a sajàtommal?