Néha úgy sajnálom a szüleimet! Tehetek értük valamit? Kellene tennem valamit?

Hidd el, ha akarnának, elmehetnének. Nekem is falusi rokonaim vannak, gazdasággal, Pestre járnak színházba, ismerik a környék éttermeit, időnként mennek Hévízre, Hajduszoboszlóra. Attól még, mert falun élnek, megtehetnék. Ha nem hiányzik nekik, akkor meg felesleges rájuk erőltetni.

Hogy viselkednek a szüleid? Elégedettek, mosolygósak, jókedvűek? Hivd meg őket abba a nagy budapestbe, lásd vendégül egy napig, hadd kóstolják azt a gyrost. A wellness kényesebb téma, mert nekem is bünetetés lenne inkább, mint jutalom... szóval azt érdeklődd meg tőlük, hogy ki akarnák-e próbálni? Te boldog vagy Bp-en? Vagy csak kiváncsi?

kölcség? lehet ezért nem keresel jobban

A kérdés az,hogy vágynak a szüleid nyaralni,wellnessezni és hasonló dolgokra,vagy nem,és boldogok úgy is,ahogy élnek? Ha boldogok így,akkor semmi gond nincs.

B..ki, én tösgyökeres budapestiként nem sajnálom, hanem irigylem a szüleidet, mert: a maguk urai; tiszta, csendes, nyugodt környezetben élnek; házikosztot, nem műkajákat esznek és még hadd ne soroljam... Nyilván sokat is dolgoznak, de a fentiek kárpótolják őket gondolom. Szóval, nem is értelek téged, kérdező...

Az én szüleim nem falusiak, de kertes házban laknak, és tudom,hogy ez apukámnak nagyon megfelel, ő mindig is erre vágyott,de anyukám inkább csak megalkudott. Ő másra vágyott, és nekem gyerekként is feltűnt, hogy nekünk sosincs nyaralás, soha nem emgyünk kirándulni, soha ninc sközös program, de még egy társasozás, vagy közös filmézés sem. Szóval a kikapcsolódás nekem inkább ilyen módon hiányzott. És miért nem voltak ezek? Mert mindig mindne pénz a házra lett költve, először a hitel, majd a felújítás, melléképületek építése, és azért nem mentünk sehova, mert először pénz nem volt, aztán meg állatok, kutyák,macskák,csirkék, tyúkok, kacsák...kert, növények, hol ez érik, hol az stb. Egy kutyust, cicust még megetettetsz valamelyik szomszéddal, de egy kisebb gazdaságot már senkire se lehet csak úgy rábízni, hogymunke előtt-után lökjön már egy tálka vizet, meg a kikészített konzerből adjon két kanállal. Én ilyen életet sose szeretnék, én a férjemmel sokat utazok, lakásban lakunk, nem a én verejtékemen és fáradságomon spórolunk meg párezer Ft-ot, hogy állandóan a konyhában éljem a szabadidőmet, mi igenis rendelünk kaját, többfélét,amihez épp kedvünk van, és ha otthon kellene mindet megcsinálni, akkor rámenne a hétvége. Házba nem akarok menni,hogy aztán teljesen röghöz kössenek a ház körüli munkák (ami még veteményes nélkül is azért jócskán marad, gyerekként minden hétvégén a ház előtti virágoskertet gyomlálgathattam, mert másnak már nem volt ráenergiája, de szégyelltem, ahogy kinéz, na,meg kaptam is az ívet, hogy én is csinálhatnék valamit, minden péntek délutánom iskola tán a ház porzívózásával, portörlésével, fürdősuvickolással telt,..és mellette hallgathattam, hogy az eperben is lenne mit csinálni...) meg életem végéig arra keressek, hogy azt kifizessem, meg újítgassam, saját ízlésemre formálhassam. Kinek mi a fontos. A szüleink életéből sokat tanulhatunk, és az a legjobb, hogy aztán mindenki úgy alakítja az életét, ahogyan akarja és a lehetőségei engedik, és olyan társat kell választani, akivel legalább nagyjából egyeznek az elképzelések. Ha nekik így jó, az ő dolguk, nem vagyunk egyformák. Azokat nem szeretem, akik a másikra akarják erőltetni az életstílusukat, és beszólogatnak, ha valaki nem úgy él, ahogy ők...