Szörnyű a kapcsolatom az apámmal. Mit tegyek?

Apád legalább észreveszi, hogy nem vagy őszinte és ki akarja belőle szedni az okát. De igazad van, utáld...

Nehogy azt hidd, te vagy az egyedüli, aki így járt. Más olyan családban nőtt fel, ahol az apja szerette, de korán meghalt, az anyja sokat dolgozott, a nagymama nevelte fel. És amikor ő is meghalt, 14 évesen egyedül maradt. Egy tanára lett a bizalmasa, neki mondott el mindent, mintha a gyereke lett volna. És ez a kiváló tanár irányította, hogy igenis tehetséges, hogy érdemes tanulnia, hogy ne a haverokkal lógjon. Kedvet érzett a tanuláshoz, folytatta, végül elvégezte a főiskolát is. Ma már családos ember és haló poraiban is áldja a tanárát. Csak sajnos manapság kevés az ilyen pedagógus, aki iskolán kívül is törődne a láthatóan elhanyagolt gyerekekkel. Van éppen elég más gondjuk.

az első válaszoló egy kuki

Tényleg van némi ellentmondás őszinteség terén itt. De egyébként mi lenne ha nem azon keseregnél mid nincs hanem annak örülnél amid van. Ezen úgy sem tudsz változtatni. Ha snyukád legalább kedves vagy a nagyi akkor örülj annak és keresd az ő társaságukat. Az meg, hogy a hátad mögött beszélnek rólad? Te is azt teszed, még ide is kiírtad. Egészséges vagy? Fiatal? Ennek nem lehet örülni? Előtted az élet....nem kell már most elkezdeni a problémakeresést...lesz belőle még elég. Ha már most kiborulsz ennyitől mi lesz veled később. Nem szép hogy anyádat szidják....de ők ilyenek. Elmonhatod nekik a véleményedet erről...talán több értelme lenne mint kesetegni. Hátha meghallgatnak...ha nem akkor meg ennyi el kell fogadni, hogy ez van. Változtatni rajta úgysem tudsz. Átgondolod van e igazság abban amit mondanak, ha van megfogadod ha nem akkor egyik füleden be a másikon ki. Ennyi...