Szörnyű a kapcsolatom a szüleimmel, de ezen szeretnék javítani. Hogyan?

Az egész 2évvel ezelött kezdődött (17éves voltam) amikor sajnos egy játékkal többet játszottam mint kellett volna, ebben a fél évben sok barátomtól és sajnos a családomtól is eltávolodtam mivel alig mozdultam ki, reggeltől estig játszottam. Ennek az lett a következménye hogy a barátaim már nem nagyon hívogattam mivel mindig "most nem érek rá" volt a válaszom, a szüleim (utólag tekintve helyesen) állandóan szekáltak hogy egész nap a gép elött ülök nem csinálok semmit.

Ennek vége lett, a barátimmal rendeződött minden, sőt azóta sok új barátom is lett. A családommal sajnos nem rendeződött, a gépezős korszakomban elzárkóztam tőlük és ez sajnos megmaradt. Például nem ismerik névről egyik barátomat sem, illetve csak akkor mondom el ha náluk alszom és kérdezik jogosan (hogy azért tudják kinél leszek). Nem szeretek nekik a barátimról beszélni, sosem hozom haza őket, illetve egy barátomat hoztam csak haza, de utána anyám megint feldűhített mivel elkezdte mondani hogy jó ha az embernek van egy jó barátja és ahhoz ragaszkodjon az ember (ezt megint úgy modnta mintha ő lenne az egyetlen barátom és vigyázzak rá nehogy ő is eltűnjön). Én magamban azonnal felforrtam és legszívesebben megmondtam volna neki hogy "Anya, van vagy 4-5 legalább ilyen jó barátom, nehidd már azt hogy ő az egyetlen barátom, szerinted kikkel szoktam találkozni mindig?" de persze nem mondtam hanem csak egy "jólvan anya"-t morogtam neki és kész.

Vagy ami még súlyosabb hogy nyáron egy barátommal megyek Németországba egy koncertre 4 napra és csak azután mondtam meg nekik hogy befizettem a pénzt, akkor is csak annyit hogy lehet megyek, azaz megse mondtam még nekik fixre, pedig úgy van már.. ja és ha véletlenül a barátaimról kérdeznek akkor valamiért hazudok, de miután kimondom én se értem miért nem az igazat mondom, nem is jobb dolgot mondok róluk hanem egyszerűen csak mást mint ami igaz és tényleg nem tudom miért..

A legdurvább meg most jut eszembe: az utóbbi 4hónapban 3lánnyal volt dolgom, az egyikkel 3héten át jártam és nem is szóltam nekik róla, amikor véletlen kérdezték hova megyek mindig csak annyit mondtam hogyegy barátomhoz, onnan tudták meg hogy járunk hogy felkerült egy közös kép facere rólunk, de amikor kérdezték ki a lány csak anniyt mondtam hogy egy jóbarátom (megint hazudtam, de miért? én se értem, de amint kérdeznek a barátaimról/barátnőimről azonnal egy védekező mechanizmus indul el bennem ami miatt nem bírok őszinte lenni..

Szó mi szó, úgy érzem a szüleim antiszocnak néznek, aki nem bír barátokat szerezni, és ráadásul apámon azt is érzem hogy csöppet se tisztel (alighanem a régi sok gépezés miatt amikor veszekedtünk is), teljesen eltávolodtunk egymástól..

Mostanában próbálok segíteni a házimunkában, jobban tanulni és őszintébbnek lenni velük, de ma is történt valami amitől úgy érzem mintha még mindig ugyanannak a gyereknek néznek mint aki 2éve voltam..

Valami tanács hogy javíthatnék a kapcsolatomon a szüleimmel? Hozzam haza gyakrabban a barátaim? (ők is már szóvátették hogy én sosem hívom meg őket)

Ezt is gáznak érzem hogy bízonyítanom kell hogy vannak barátaim.. de nem bírom már az odaszólásokat tőlük a szerintük nem létező szociális kapcsolataimra..

A válaszokat köszönöM!