Rossz anya lennék emiatt?

Dehogy. És nem csak magad miatt kell ezt megtenned!

Az sem jó, ha olyan modellt mutatsz a kisfiadnak, hogy egy nő az csak az önfeláldozásra való. Milyen képet alakít így ki a nőkről? Inkább azt lássa, hogy mindenkinek van önálló élete, és mindenkinek jár a magánszféra.

Ha így folytatod, akkor túlságosan, egészségtelenül kötődni fogtok egymáshoz, és baromi nehéz lesz neki egyedül maradni pl. az oviban, később meg saját lábra állni. A későbbi baráti kapcsolataira is rányomhatja a bélyegét. Igaz, hogy még pici, de akkor is meg kell szoknia, hogy van olyan, hogy anya nincs ott, majd jön később.

És vigyázz arra is, hogy az anyaság mellett azért Nő is tudj maradni. Ha ez nem sikerül, akkor jó anya sem lehetsz, mert ha az anyaság területéről akarsz minden sikerélményt begyűjteni, amit nőként kellene megkapnod, akkor fojtogatóvá válhatsz.

Nemhogy nem vagy rossz anya,hanem nagyon jó anya vagy!

Szereted, dolgozol érte, de annyit,hogy vele lehess, de eltarthasd

És mered elengedni a kezét,megtanítva neki,hogy egyedül - nélküled - is lehet lenni kicsit,és ő képes rá. És hogy másban is lehet bízni, nem csak benned

Megtanítod neki,hogy te is fontos vagy és így tudni fogja,hogy nem csak neki jár minden,hanem más is fontos (pl. Te is), és később tudni fogja,hogy nem a szolgája vagy,hanem az édesanyja, s ő is tehet érted, lemondhat érted (a szeretteiért, a feleségéért). De azt is, hogy nem kell szolgai módon feláldoznia az életét másokért

Mi anyák mind ilyenek vagyunk: lelkiismeretfurdalást érzünk,ha kicsit jól akarjuk érezni magunkat a gyerekeink nélkül. Ez normális. De szükségünk van a lazításra,mert emberek vagyunk, és kell pihennünk,kikapcsolódnunk ahhoz,hogy jól mehessen a "szekér". És a gyerek miatt is,mert ha boldog anyja van,akkor ő is az lesz.

Már csak azért se lehetsz rossz, mert ez egyáltalán ezek alapján még felmerül benned. Én nem vagyok anya-típus, édesek a gyerekek, de jobb szeretem ha ott lehet hagyni őket néhány óra után. Viszont anyámnak és apám feleségének is van hasonló kicsi gyereke, anyánál öcsém van.

Én azt látom, hogy ha a gyerek megszokja, hogy számíthat az anyjára, mondjuk ha beüti magát az anyukája megpuszilja, ha épp labdázna játszik vele - de egyébként mikor kettesben vannak otthon, az anyuka mással foglalkozik, és neki is egyedül kell lekötni magát, az a normális. Ilyenkor ha anya elmegy dolgozni, a gyerek még csak egy hangos sóhajt sem ereszt, mert anya elmegy, de anya haza is fog jönni. Nem gond neki az se, ha anya esetleg aznap esti progira megy és nem ér haza lefektetni. Ez megy apáméknál.

Anyám nagyjából ugyanannyit van az öcsémmel, mellette dolgozik meg jár tornázni, szóval ugyanúgy van élete. De ő, ha együtt vannak, egyfolytában a fiún lóg, minden szavát - kívánságát lesi, mindig figyel. 20 vagyok, nagyon régen voltam bárkire féltékeny ez sem erről szól, mielőtt valaki félreérti. Anyával leginkább chat-elni tudok, mert ha személyesen találkozunk az öcsém társaságában, minden a kicsiről szól - ezt szokta meg és kibírhatatlan. Irigy, féltékeny, hangos, neveletlen. Megszokta, ezért megköveteli a teljes figyelmet. Ha pedig valaki elmegy otthonról, aki amúgy ugye a csodálói táborát népesítené, kivágja a hisztit. Egyszerre szomorít el, és menekülök tőle olyankor.

Tudom, elég sok, de azért írtam így végig le, hogy lásd, az, hogy mennyit vagy együtt a picivel, nem számít annyit, mint hogy hogy vagy vele. Igenis legyen életed, 23 vagy a jó ég áldjon meg. Igaz, másfél éves, de két évesen már simán meg lehet csinálni, hogy ugye heti 3 napot dolgozol, és további kettőn saját életet élsz. A babának el lehet mondani, előbb-utóbb különbséget is fog tudni tenni (apámnál húgom van, nemrég múlt 2, ő már tudja, hogy az iskola a mami munkahelye, de a bolt az ugye más, a színház megint más) de nem zavarja őket, hogy elmész, ha tudják, ha biztosak benne, hogy haza is jössz. Hidd el, mindig örülni fog neked, de ha bizton számíthat rád, sose sír majd ha otthagyod.

És tényleg, ne tekeredj rá, az senkinek nem tesz jó - neked se, de főleg ő lesz kibírhatatlan, amit te akár észre se veszel, de mások annál inkább.

Szóval okosan, és szabadon. Meg beszélj anyuddal, van tapasztalata szerintem, biztos tud tanácsot adni.