Szerintetek ha anorexiás lennék vagy beteg lennék az anyám felfigyelne rám?

Ha ennyire nem érdeklődik utánadd, nem fogja érdekelni.

Az én anyám is ilyen és a családom is. a depressziómra öngyilkossági hajlamra meg kaptam hogy én érzelmileg zsarolom őket. Egy álmom van, mindemt magam mögött hagyni külföldre költözni, újéletet kezdeni egyedül. ( de itt van ez a rohadt lelki ismeret) 21/L

Legyél erős,nem tudom hány éves vagy,de sajnos lassan fel kell nőnöd fejben,ha nincs akire támaszkodhatsz.

Tudom,hogy fájdalmas,de meg kell lassan tanulnod kivülről szemlélni anyádat,tekints rá úgy,mint egy fogyatékosra (elnézést a szellemileg visszamaradottaktól,nem sértés) ,ne hagyd,hogy megkeserítse az életed .

Nem éri meg betegnek ,öngyilkosnak lenni egy olyan ember miatt akit nem érdekelsz. Azzal teszed a legjobbat,ha hamar önállósodsz,és csak azért is sikeres és egészséges leszel ,függetlenül tőle .Nem szabad,hogy ennyire labilissá tegyen akárki.

Egyébként nem fog elgondolkodni ,40-50-60 évesen nincs olyan,hogy egy ember megvilágosodik és gyökeresen megváltozik . Ő ilyen és kész,de ez legyen az ő nyomora és szegénységi bizonyitványa,ne a tied.

Hát pedig én a helyedben akkor megmondanám, hogy ,,anya, kijöttem veled külföldre, mert azt mondtad,ha maradok,akkor elfelejthetlek (eleve egy anya ilyet miért mond?!), de hiába mondtam,hogy szükségem van rád anyaként, téged nem érdekelt, ezért hazautazom és a nagyszüleimmel fogok élni." pont.

Elhiszem,hogy nagyon fáj, és nekem van olyan ismerősöm,aki kb. 12 éves korában maga döntött úgy,hogy rokonoktól több szeretet és törődést kap, elköltözött. (Az anyja egyébként ezek után elment és látogatta, felhívta,és többet beszélnek,mint azelőtt. nem mondom,hogy Nálad is megoldás lesz, de mindenképp jobb környezetben élhetnél,mint jelenleg. Nagyszülők szeretete is hidd el,bírhat akkora erővel.)