Mi kellene ahhoz, hogy egy családban egynél több gyerek legyen?

1. A túlnépesedést csökkenteni nem a fejlett(ebb) országoban kellene, hanem az elmaradt területeken, ahol tényleg még kenyérre meg vízre sem jut, és ennek ellenére 6-8-10 gyerek is születik. (Ugyanis a probléma ott az és nem Európában)

2. Magyarországon a legtöbben anyagi okokból nem vállalnak gyereket (az egészségügyi oldal sokkal kevesebb, illetve ez kevéssé lenne változtatható), mert egy gyerek felnevelése ma sokkal többe kerül, mint arányosan véve ezelött 20-30 évvel, mert egyszerüen mások az elvárások.

3. A karrier miatti nem-vállalás is nagyrészt az anyagi biztonság miatt létezö dolog. A nök nem mernek többször elmenni szülni, mert vagy nem tudnak utána visszamenni dolgozni, vagy - föleg nem-fizikai munkák esetében - a több év kiesés miatt nem tudnak visszakerülni arra a szintre, ahol elötte voltak.

4. Emellett jelenleg az országban az általános helyzet is rossz, mivel a munkaadók sokszor nem szabályosan jelentik be a dolgozókat, nem fizetnek rendesen, és gyakorlatilag nincs megfelelöen szabályozva állami részröl a biztonságos(abb) munkahelyzet biztosítása. (Fokozott állami ellenörzés a cégeknék a fekete munka megszüntetésére, illetve a pénzforgalom kontrolljára - ezekre igencsak szükség lenne, mert jóval kisebb lenne a visszaélések száma)

A túlnépesedés nem attól függ egy országban, hogy hány fő jut egy négyzetkilométerre, hanem, hogy ásványkincsekben mennyire gazdag az ország és mennyi a GDP. Szerintem csak egy magyar állampolgárságú, egyéb népességű kisebbség szaporodik Magyarországon, a többi 12 elismert nem hiszem, mert azok könnyebben beolvadnak.

Nekem a válás miatt nem lett tesóm. Így is elég nehéz volt, mert a nemzőm konkrétan lesz@rt utána. Anyámat már a házasság idején csalta egy másik nővel, egy éves korom után meg lópikulát sem kaptam tőle. A nagyszüleimnek sokáig én voltam az egyetlen unokájuk, mert a másik lányuk jóval fiatalabb is Anyámnál, és elég későn is szült. Én 34 éves vagyok, de kérdéses, hogy lesz-e gyerekem, mivel voltam tartósan munkanélküli, és sohasem tudhatom, mikor lesz újra ilyen. Pedig imádom a gyerkőcöket, ezért is tanultam pedagógusnak. Akár kisfiúnak, akár kislánynak nagyon tudnék örülni, sőt, még az örökbefogadástól sem idegenkednék.

A magyar nép miatt mindenesetre nem aggódok, mert mindig lesz olyan, aki egy másik nemzetbe szeretne beolvadni, mert abban lát lehetőséget vagy az a szimpatikus Neki. Gárdonyi, Petőfi vagy Radnóti sem a származása okán volt magyar.

Nemrég tudtam meg, hogy a mi elődeink is valószínűleg szlovákok voltak. Egyrészt Anyám családi neve szláv népeknél fordul elő, másrészt a Nagypapám használ szlovák szavakat. De már Ő maga sem tudta, hogy ez honnan ered.

Pénz, idő, türelem, megfelelő munkahely, egészségi állapot és nem utolsósorban megfelelő szülői személyiség.

A pénzt gondolom nem kell magyarázni, főleg ha a gyerek továbbtanul. Sok embernek egyszerűen nincs ideje rá hogy bevállalja a másodikat is, vagy tudja hogy türelme nem lenne hozzá hogy elölről kezdje az egész terhességet, szülést, babázást, játszást, tanulást az új gyerekkel. A munkahely megint kulcskérdés, van aki egy gyerekkel is azon imádkozik hogy vegyék vissza vagy ne rúgják ki ha beteg a gyerek. Kettővel már sokkal nehezebb egyáltalán melóhelyet találni is. Egészség nyilván közbeszólhat akkor is ha eredetileg akartak több gyereket. A szülő személyiségén azt értem, hogy annak aki nem tud a gyerekeivel egyenlően bánni, az inkább ne vállaljon többet. Elkeserítő hallani és látni azt a rengeteg gyereket, akiket háttérbe szorítanak a tesójuk miatt. Ez most tényleg egy kívülálló véleménye mert én nem akarok gyereket de szerintem manapság ebben az országban gyereket nevelni óriási kockázat. Oké hogy az állam azt akarja hogy mindenki legalább hármat szüljön de ha nem biztosít mellé megfelelő körülményeket addig nem fog hármat szülni az sem aki amúgy szeretne, mert azokat a gyerekeket etetni, nevelni, taníttatni kell.

Bár ez nem reprezentatív, de az én környezetemben a két gyerekesek inkább vállalnak harmadikat, mint az egy gyerekesek másodikat. A környezetemben lévő egy gyerekesek nagyon úgy tűnik hogy egy gyerekesek is maradnak.

Nekünk kettő van, kettőt is terveztünk, tökéletesen elégedettek vagyunk így.

Viszont múltkor volt nálam a védőnő, de olyan erőszakosan próbalt a harmadik gyerekre rádumálni, hogy már zavaró volt. Alapvetően egy birtlkatürelmű ember vagyok, de úgy kihozott a sodromból hogy leszivesebben elküldtem volna az anyjába.

Tavasszal akarok visszamenni dolgozni a kicsit bölcsibe adni. Erre ő: minek akarok dolgozni menni? Nem is biztos hogy felveszik a gyereket bölcsibe. Miért nem várol szeptemberig és adom inkább oviba. Miért nem elég a gyes, plusz 2 CSP, meg adókedvezmények? Mondom ilyen nincs. Fizet neki valaki ezért a dumáért? Aztán elment szerencsére de nagyon felbszott, főleg úgy hogy neki is, meg az összes védőnőnek itt nálunk egy gyereke van. Vagy ha már ennyire a másik magánéletében és pénzügyeiben vájkálunk nekem is vissza kellett volna kérdeznem, hogy ugyan már akkor neked miért csak egy van?

Na mindegy, az eredeti kérdésre visszatérve 35 leszek most, a férjem 40. Tudom ez nem nagy kor, meg mások ilyenkor vállalnak elsőt. Első terhességnél semmi bajom nem volt, másodiknál már bevéreztem, nem akarok kockáztatni egy harmadikat.

Én fiatalon szültem de valami tönkrement a gerincemnél így azóta évente többször is becsípődik a derekam hiába a krémek, gyógytorna. A szülés nem volt szép, de még csak biztonságérzetem sem volt, traumatikus és megalázó annál inkább, sokáig hánytam akkor is a stresztől, ha rutinvizsgálatra kellett mennem.

A kapcsolatom véget ért s a legnagyobb gondom a stabil állás és a meglévő kisfiam legjobb ellátása volt.

Most hiába van jó kapcsolatom, amiben eltudok a jövőben képzelni egy második gyereket de nem hiszem. Mivel elkapkodni nem akarjuk, lassan biztosan próbálunk egyenlőre hárman egy családdá válni s mire eljutnánk lehetőségekben, kapcsolatban, pénzügyileg odáig akkor pedig már egészségügyileg nem fogok ott tartani.