Ez mama-hotelnek számít?

Nem mindegy?

Ha mindnyájuknak ez így megfelel, akkor miért kellene albérletbe küldenünk nekünk itt a Gyakorin?

Ráadásul ott saját lakásra nem is tudna gyűjteni.

Teljes módon mama-hotel. A kifogás pedig a "nehezen viseli a környezetváltozást".

Nincs a világon olyan ember, akit ne viselne meg egy új környezet, van akit jobban, van akit kevésbé. Csakhogy a felnőtt, önálló emberek túl lépnek rajta idővel.

Az elsőnek igaza van, hiába pontozod le.

Vagy pszichológiai eset az illető, vagy képtelen teljesen önálló lenni. Bár ez a kettő egymásból következik.

Az illető családot sem fog alapítani, mert új lesz a környezet és új emberekhez (párja, párja családja) kell alkalmazkodni? Így kb. egyedül fog meghalni.

Megírta a kérdező, itt többről van szó, mint saját lakásra gyűjtés.

Semmi kedve elköltözni. A probléma pedig igazából ez.

Nem a tipikus mamahotel, de semmivel nem jobb.

Az meg, hogy otthagyta az egyetemet ilyen indokkal, hát, inkább semmit nem mondok.

Nem az a baj, hogy 28 évesen megint otthon lakik (hiszen saját fizetése van, amivel be is száll a közös költségekbe, főz, mos, takarít), hanem az, hogy azon agyal (ráadásul épp a gyk-n...), hogy ez mama-hotel-e. Teljesen mindegy, hogy mások minek nevezik, 28 éves felnőtt ember ne foglalkozzon másokkal. Azon gondolkodjon el, hogy így jobb-e valóban minden érintettnek, vagy úgy lenne-e jobb, ha ő elköltözne. Aztán úgy csinálja, ahogy mindenkinek a legjobb, ne filózzon tovább.

Semmivel sem felnőttebb az, aki külön él, de a szülei pénzelik még mindig (valószínűleg a lakást is ők tolták alá), és képtelen rendet tartani maga körül, nem főz, nem takarít, nem mos, stb. Szóval ez a gyerek sokkal felnőttebb otthon lakva, mint sok olyan, aki már külön él.

"Vagy pszichológiai eset az illető, vagy képtelen teljesen önálló lenni. Bár ez a kettő egymásból következik.

Az illető családot sem fog alapítani, mert új lesz a környezet és új emberekhez (párja, párja családja) kell alkalmazkodni? Így kb. egyedül fog meghalni."

És ha jól érzi magát, akkor mi van? Vagy kötelező családot alapítani, ez valami elvárás? A világon mindenki, aki agglegény maradt, pszichológiai eset volt?