Mivel senkim nincs így nektek írok. Hosszú lesz. Elolvasod?

Az egész ma kezdődött egy veszekedéssel. Tulajdonképpen nem volt témája az egész veszekedésnek valószínű inkább a felgyülemlett sok rossz érzés kikívánkozott anyámból és belőlem. Felnőtt vagyok 26 éves. Soha nem volt jó kapcsolatom a családommal. Semmilyenek vagyunk. Egy rakás ember egy helyen és kész. Anno apám lelépett mikor 14 voltam, az alkoholt választotta a család helyett. Meg valószínű anyám helyett akinek az életében még soha semmi nem tetszett és semmi nem tette őt boldoggá. Szóval fater lelépett pont a legkritikusabb időszakban. Elcsesztem az iskolát az érettségim pocsék lett de azért átrugdostak. Lógtam piáltam cigiztem. Drogozni mondjuk soha nem drogoztam, de azt hiszem a piálás legalább annyira rossz. Szóval 14 éves koromtól hanyatlottam semmi más. Érettségi után nagy nehezen elvégeztem egy szakiskolát, bár hogy hogyan adtak nekem papírt az mai napig egy csoda mert oda sem jártam be, és nívós iskola volt. Szóval 19 évesen nagyjából elszabadultam. El is költöztem mert anyám terrorizált lelkileg testileg. Van egy bátyám néha hagyta neki hogy jól megverjen és ő meg csak nézte. Néha összefogtak és együtt ordítottak velem, nem tehettem semmit. Szóval rengeteget szenvedtem ezért is jöttem el itthonról. Sokat költöztem, mert állandóan ki akartam bekkelni hogy ne kelljen hazajönni. 5 évig bírtam. Dolgoztam szinte mindenhol, aztán rájöttem hogy az élet nem ebből kellene hogy álljon, elhatároztam hogy az leszek ami mindig is akartam lenni. Tanár. Mivel anyám is az ezért támogatta az ötletet és kifizette az érettségimet, újra letettem fel is vettek most vagyok 2. éves. Igen nekem is furcsa volt hogy ebben segít de nem kérdetem miért teszi. Nyilván örült hogy nem kallódok. Elkezdtem a sulit és mivel nem volt munkahelyem hazaköltöztem jobb híján. Azt hittem az eltelt 5 év alatt lettünk olyan komolyak hogy megértsük a másik igényeit kéréseit esetleg kompromisszumot kötünk ha mást nem mert szeretet soha nem volt egymás közt. Tévedtem. Minden lépésemet kontrollálni akarja. Talán ez még bele is férne hiszen anya. De nem ésszel akarja hanem pénzzel zsarolással és elutasítással. Nem ad egy fillért sem, nem tesz szívességet nem segít nem szól hozzám ha nem tetszik neki valami. Hiába van szükségem dolgokra, hiába hogy heti 1000 ftot kéne adnia hogy betudjak járni a suliba azt sem ad sokszor. Azt persze hozzá kell tegyem hogy volt egy nagymamám aki megpróbálta rendezgetni a család sorsát, de ő szeptember végén meghalt. Azért vagyok még mindig munkanélküli mert itthon maradtam őt ápolni ugyanis nem engedtem hogy otthonba tegyék ha már gyerekkoromat olyan nagy készséggel segítette végig. (Az is felettébb idegesítő hogy anyám akárkinek mesél mama betegségéről úgy tesz mintha levegő lettem volna. Én felügyeltem rá míg dolgozott. Ebben minden benne volt. Pelenkacsere mosás takarítás etetés. nem riadtam vissza ettől hiszen az én egyetlen szeretett nagymamám volt ő.) Itthon ott segítek ahol tudok, hiába vagyok lány lemegyek fát vágni ha kell szenet pakolni, begyújtani, mosogatok, mosok. Egyedül főzni nem főzök mert nagyon félek a gáztűzhelytől sajnos. De nem is lenne miből hiszem anyám a kaján spórol nem vesz szinte semmit. Ami állandóan van itthon az kenyér és száraztészta. Más nincs.

Szóval hogy egyszer a végére is érjek annak amit mondanék, hogy rettenetesen szeretnék már végre egy olyan életet amiben nincs ez az örökös egymásnak feszülés és utálat gyűlölet boldogtalanság. Az utolsó pici kis fénysugár nagymama volt. A testvérem utál. Sajnos mióta én a világon vagyok ő eldöntötte hogy nem szeret nem érdemlem meg amit kapok csak a pofont. Anyám férjhez ment amúgy pár éve. Megkérdeztem tőle hogy anyu most boldog vagy? Azt felelte nem. Érzem hogy mennem kéne. De nincs hova, nincs miből, interjúról interjúra vándorlok hátha behív egy munkahely dolgozni de olyan messze lakok pesttől hogy nagyon drága lenne a bejárás. Vidéken meg nem alkalmaznak. Nincs munkahely. Pénzem sincs. Párom eleve nem is volt. Kicsit jobb hely lehetne a világ. Csak néha.

Köszönöm, hogy elolvastad, nem tudom sok e a helyesírási hiba, ne haragudj most nem foglalkozok ezzel. Remélem titeket azért szeret valaki.