Ti elmondanátok a lányotoknak hogy mit gondoltok a kapcsolatáról?

Már megpróbáltad elmondani, nem volt rá vevő, ennél többet én nem tennék. Majd ha megkérdezi a véleményed, akkor mondd el.

Nem muszáj kedvesnek lenned a fiúval, ha ő sem kedves veled. Köszönsz neki, szokásos udvariasság, és ennyi.

A lányod pedig majd eldönti, jó-e neki ez a kapcsolat így, de amíg dúl a nagy szerelem, a hibákat nem fogja észrevenni. Adj neki időt. Tinirománc, kicsi a valószínűsége, hogy házasság lesz belőle, én nem aggódnék ezen túl sokat.

Pfff... Márpedig akármekkora a szerelem, a kiscsávó vegye tudomásul, hogy ő nálatok csak vendég! És lesz szíves ennek megfelelően viselkedni, különben nem kell jönni. Ha már olyan rohadt különleges, akkor lehetne némi neveltetése is!

A leírásod alapján csak egy kis bunkó újgazdag suttyó, a szüleivel együtt.

A kapcsolatra nem szólnék semmit. De a gyerekről elmondanám a véleményem a lányomnak.

Nehogy már te húzd meg magad a saját házadban, hogy a lányod mellett maradjon ez a gyökérkefe...

Mikor én 17 évesen összejöttem az első barátommal anyum ugyanígy vélekedett. Ő is mondta, hogy párom szülei csak megtűrnek, stb. (Ezt nem tudom amúgy miből gondolta, mert nem ismerték egymást. Valami olyasmivel indokolta, hogy engem csak megtűrni lehet, mert idegesítő és zárkózott vagyok, mint a barátom.) Párom alapból zárkózott, de attól udvarias, köszön és segít, ha kell valamiben, de anyum állandóan azt akarta, hogy üljünk lent vele és beszélgessünk. (Még azt is tudni akarta, hogy mekkora az apja lába. Óránként feljött a szobámba valami indokkal, hogy lecsaljon minket beszélgetni, egy filmet nem tudtunk nyugodtan végig nézni tőle.) Mivel párom nem bőbeszédű ezért nem is volt neki szimpatikus és ezt hangoztatta is, de ő is úgy volt vele, hogy tiniszerelem, max 2 hónap és vége. Aztán már együtt élünk és az esküvőnkre készülünk. Ilyen is van. Apum nagyon szerette, amég élt, szóval nem arról volt szó, hogy párom egy bunkó paraszt lett volna, csak anyum a nagyszájú, beszédes embereket kedvelte jobban, akik nyaliznak mindenhol és még a vajas kenyeret is agyondicsérik. (Mint húgom volt barátja, őt nagyon kedvelte, mert be nem állt a szája. Végül erre ment rá a kapcsolatuk.) Mai napig nincsenek "közelebbi" kapcsolatban, de ezért anyám bőven tett az elmúlt években. (Tipikus rossz anyós az én szemszögemből is, még az albérletből is ki akart minket rakatni, mert valami nem tetszett neki és még sorolhatnám.) Nem zavart, hogy anyummal nincs különösebben jó kapcsolata, mert sajnos nekem sem volt.

Én is úgy gondolom, hogy egy párkapcsolat elsősorban két emberről szól. Nem kell ki tudja milyen közeli kapcsolat a szülőkkel, főleg ha csak erőltetett az egész. Amég illedelmes addig én nem szólnék. Előbb utóbb, úgyis megismered, ha meg előbb szétmennek akkor minek erőltetni a barátkozást? Majd kialakul.

Ilyet meg, hogy tiniszerelem, úgysem tart ötökké ne mondj a lányodnak, mert szerintem nagyon sértő. (Legalább is nekem nagyon rosszul esett anno ilyeneket hallgatni, és még csak igazuk sem lett.)

"A lányomat a barátja szülei eltűrik a fiuk miatt. Velünk, a családdal távolságtartó, hideg a viselkedésük."

Ha középiskolásokról van szó, akkor miért kéne egyáltalán találkozniuk, összejárniuk a szülőknek?

Egy felnőtt párkapcsolatban is általában akkor mutatják be a szülőket egymásnak, amikor már az eljegyzésre készülnek.

Ezért a kérdező első két mondatát még csak értelmezni sem tudom.

"A fiú is csak a lányomat veszi ember számba. Egyáltalán nem törekszik szorsabb kapcsolatra velünk. Gyakorlatilag csak köszönünk egymásnak."

Ostobaság! Ha nem venne emberszámba, akkor nem köszönne. Pont, hogy az alap udvariasságot megteszi, de ő A LÁNYODRA KÍVÁNCSI, NEM RÁD!!!

Szállj le a lányodról és a párjáról!

A lányod nem te vagy, hanem ő egy külön egyéniség! Engedd, hogy menjen ez a kapcsolat a maga útján, és ne befurakodni akarj melléjük, hanem fogadd el, hogy a lányod azt oszt meg veled ebből a kapcsolatból, amit helyesnek tart, és a barátja a lányodba szerelmes, nem beléd.

Régesrég elmúltak azok az idők, amikor a fiú úgy udvarolt a lánynak, hogy elsősorban a szüleivel akart jóban lenni, hogy ha megkéri a lány kezét, akkor a szülők igent mondjanak, illetve meggyőzék a lányukat, hogy ő milyen jóra való, illemtudó fiatalember, ne szalassza el.

Vegyünk pár dolgot ketté.

1. Az mióta a KAPCSOLATÁRÓL való gondolat, hogy TE nem bírod a fiút azért, mert ilyen meg ilyen? Kapcsolatnál az a lényeg, hogy ők ketten boldogok legyenek. És látszik, hogy egymással igenis törődnek. Attól nem lesz rosszabb a kapcsolatuk, hogy te megsértődsz, pont ezért a "szemét" se kell pont emiatt "felnyitni".

2. Azt elmondhatod a lányodnak, hogy ezentúl nem fogod törni magad, hogy kedves legyél a sráccal, csak udvarias, mert ezt nem kapof tőle vissza. Az alap udvariasságot a fiú is betartja, mert köszön.

3. Az meg nem a kettejük hibája, hogy a srác anyja bunkó.

csak járnak, nem a kezét kérte meg. ha eljutnának ennyire komoly szintre, akkor azért elkapnám a kölyköt a folyosón, amikor ketten vagyunk, na akkor mi lenne ha tegeznél és kicsit emberibben beszélgetnénk.

mondjuk nem értem az ilyet. velem após-anyós társalog, kérdeznek, véleményt cserélünk. ti ezt nem szoktátok?