Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Már egyre gyakrabban fontolgat...

Már egyre gyakrabban fontolgatom az öngyilkosságot. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Üdvözletem annak, aki elolvassa.


Nem is tudom, hogy hol kezdjem, eddig az életemben még nem volt egy kifejezetten boldog szakasz sem, nagyon sokszor jártam közel a depresszióhoz, de ennyire még sosem voltam magam alatt. Ennek oka pedig, hogy anyukám ma reggel megírta, hogy soha többé nem fog semmiben sem támogatni és kirak itthonról, ami azt jelenti, hogy teljesen egyedül maradok.


Gyerekként olyan családban nőttem fel, ahol nagyon nagyok voltak az elvárások, mindig szín kitűnőnek kellett lennem, mert csak akkor szerettek. Az iskolában sem volt jó sorsom, akkoriban tettek egy általános iskolát a helyi kisebbségi gyűjtő sulivá, és én is oda kerültem. Nos mondanom sem kell, hogy bántak velem. Mikor 5.-esen iskolát váltottam, nagyon nehéz volt alkalmazkodnom, és becsúszott életem első egyese, amiért anyám véresre vert, a földön rúgott, mintha nem is a gyereke lennék. Akkoriban már megszoktam, hogy minden kihágásért egy pofon járt, rosszabb esetben izomból arcon vagy hátba vágtak, de ennyire sosem vertek meg. Ahogy telt az idő, anyámmal egyre jobban megromlott a viszonyom, mert már nem voltam kitűnő, és nem voltam a "másolata".

Soha életemben semmiben sem dönthettem, rajzolni szerettem volna, de nekem kötelező volt biológiát tanulnom; fel sem merülhetett, hogy szakközépbe menjek olyasmit tanulni, amire vágyok, mert akkor én lennék a család szégyene. Miután leérettségiztem, nem sikerült bekerülnöm az egyetemre, azért ők ismét választottak nekem egy okjt, nekem meg nem volt beleszólásom. Gyűlöltem, képtelen voltam bejárni. Mikor elmondtam, hihetetlenül nagy balhé lett, nem sokkal később kiderült, hogy pánikbeteg vagyok és szorongásom van. Fizikailag is teljesen ganéj a testem, mára egy stresszesebb szituációtól, olyan fájdalmaim lesznek, hogy állni sem tudok. Kaptam egy második esélyt; miszerint próbáljam újra ezt a szakot(amit gyűlölök és semmit sem akarok vele kezdeni az életben), vagy kb elvesztem anyám szeretetét.


Nos, nem sikerült. Itt állok a fél év előtt, és nem lesz meg, mert a helyzet még rosszabb lett. Alig tudok emberek közé menni, napi szinten fájdalmaim vannak, hányok össze vissza és már csak 45 kg vagyok. Elmondtam, úgyhogy talán pár napom van, míg ki nem tesznek. Barátaim nincsenek, a családomra nem számíthatok. Egyedül fogok megpusztulni a nyomoromban, nem akarom már ezt folytatni.


20/L



2017. dec. 20. 09:27
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:

Sajnálom, hogy ez mind megtörtént veled. Én is azt mondom olyan állást keress amihez van szállás.

Amikor már nem otthon laksz, szakítsd meg a kapcsolatot a szüleiddel/szülőddel. És én is írnék a helyedben egy levelet anyádnak, minden olyan dolgot amit érzel vele kapcsolatban. Miért érzed azt amit és mit tehetett volna, hogy ezeket az érzéseket elkerüld. Ezt tudnia kell, mert csak magadat őrlöd azzal, ha magadban tartod az érzéseidet felé.

Nekem nem volt ilyen rossz sorsom mint neked, de bennem is voltak sebek, mostanra eljutottam odáig, hogy képes vagyok megbocsátani neki, már egy levélben le is írtam mit miért tettem, akkor hogyan éreztem magam és hogy megbocsátok neki. Igaz még nem küldtem el neki, de sokkal jobban érzem magam azóta mióta én azt a levelet megírtam.

Rajtad is segíteni fog mégha elsem küldöd neki. Nem muszáj most megbocsátani vagy akármi elég, ha az érzéseidet leírod, sokat fog segíteni. És én is egy pszichológust keresnék a helyedben.

2017. dec. 20. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
"Kaptam egy második esélyt; miszerint próbáljam újra ezt a szakot(amit gyűlölök és semmit sem akarok vele kezdeni az életben), vagy kb elvesztem anyám szeretetét. " - na Kérdező, ebben a helyzetben ezzel nem veszítenél, hanem nyernél. Egyáltalán nem reménytelen a helyzeted, de minél előbb magad mögött kell tudni a "csak jót akaró" szüleid "féltő gondoskodását".
2017. dec. 20. 18:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim válasza:
64%

Én hasonló cipőben járok. Erre azt tudom mondani,hogy akik ilyenek,azoknak EGYEDÜL kell élni. Nem háborgat senki,békénhagynak,nem kérnek számon semmiért!

Én úgy döntöttem,megszökök Hollandiába és egyedül fogok élni.

2017. dec. 20. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!