Kibékíthetetlen ellentét édesanyám és férjem között?
10 éve vagyunk együtt férjemmel, van 3 kicsi gyerekünk. Én 37, ő 40 éves, szóval nem vagyunk csitrik. Édesanyám, bár nem egy háztartásban élünk, állandóan beleszólna mindenbe, ha nálunk van, percenként záporoznak a negatív megjegyzések, olyan érzésem van mintha állandóan magyarázkodnom kéne az életünk minden mozzanata miatt. Úgy általában véve is nagyon negatív.
Amikor meg férjem épp nincs otthon, akkor őt szapulja, rosszul választottam, máshoz kellett volna mennem, milyen elviselhetetlen alak, stb.
Férjem nyilván vette már az adást az elmúlt évek alatt, és nem az a típus, aki birkatürelemmel tűr egy életen át. Pedig ő tényleg megtett mindent azért, hogy normális legyen a kapcsolat, segített ahol tudott, kedves volt, vicces. De most már ő is más. Egyre gyűlik benne is a feszkó, félő, hogy egyszer robbanni fog, és akkor tényleg olyat fog anyukámnak mondani, ami után joggal vágja majd a fejemhez, hogy na lám, ilyen ember a férjed.
Most azon a ponton vagyunk, hogy mindkettőjükön azt látom, hogy kibékíthetetlen az ellentét. Anyukám mindenen megsértődik, lehetetlen bármit is megbeszélni vele, mert picit sem nyitott más véleményére, csak a maga igazát hajtogatja. Párom meg a másik véglet, temperamentumos, szókimondó, csak eddig rám való tekintettel nem szólt be, de a tetteivel így is érzékelteti, hogy nem kedveli a közös együttléteket.
Mit lehet ilyen helyzettel kezdeni? Volt valaki hasonlóban, hogy oldotta meg?
A gyerekeimnek sem mindegy, hogy normális kapcsolatot tartunk-e a nagyszüleikkel vagy sem, és én is borzasztóan belefáradtam már az örökös békétlenségbe.
Az üljünk-le-megbeszélni nem működik, mert édesanyám, csak azt mondja mindig, hogy nem kell beszélni, semmi baj, aztán csendben megsértődik, majd hónapok múlva nekem privátban kifakad, és kezdődik a férjem ócsárlása, majd az én ócsárlásom. A mindennapokban pedig a szokásos folyamatos beleszólás, valahányszor találkozunk.
Igazából dühös vagyok mindkettejükre, de egy picit mindegyiknek igaza van a másikkal kapcsolatban. De én meg csak békét szeretnék. Mit számít ki milyen, ha közös programról van szó, és a gyerekekkel együtt mondjuk elmegyünk forrócsokizni valahová, miért kell feszkóban éreznünk magunkat közben?
válasza:"tizedét sem tudja párom annak amit az anyukám mond róla,"
Vagyis te már 10 éve(!) RENDSZERESEN és HOSSZASAN végighallgatod anyádnak az örökös és mindennapi áskálódásait anélkül, hogy leállítanád?!!
Ha a férjed jogosan otthagy majd titeket a francba, akkor tarthatjátok el anyáddal közösen a 3 gyereket majd édes kettesben.
Anyuci kicsi lánya!
Amúgy:
Maaaaargit! Maga noooooormááááális?!
válasza:Kedves kérdező! A sok keserű tapasztalat, ahol az anyós kikészíti a gyerekét vagy a párját és aláássa a családot, mondatja a válaszolókkal ezeket.
Te mint valami golyóálló mellény fogod itt fel a lövéseket. Ez tönkretehet téged - és következményként és a családodat.
Valahogy le kell ezt a folyamatot állítani.
Biztosítsd anyukádat, hogy szereted - mert ez látszik itt is-, de magyarázd el, hogy felnőttek vagytok, hogy neked kell együtt élni és megoldani a gondokat a férjeddel és a gyerekekkel, és határozottan jelentsd ki: NE SZÓLJON BELE.
Ez így alakult, nem szereti az anyukád a társadat - de magyarázd meg neki, hogy szerencsére NEM NEKI KELL együtt élni és a 3 kisgyermek mellett a nyilván rengeteg megoldandó feladatot megoldani.
válasza: válasza:Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de besz@ri vagy...
és szerencséd van, hogy ilyen türelmes férjed van.
Te vagy az aki még nem vált le igazán, egy felnőtt ember nem kerüli betegesen a konfliktust az anyjával.
válasza:Kedves kérdező arany középút meg kecske jól lak, sült krumpli megmarad ebben a helyzetben, majd akkor lesz ha meglátogat a varázs tündér ;) Magyarul soha
Én a férjed helyébe már rég kiosztoztam volna anyád és leléptem volna.
Sejtem apád nem élt veletek (ha igen akkor bocs, csak a szövegben egy szó sem volt férjed és apád kapcsolatáról szóval erre lehet következtetni) ezért lettél nagyon anyás. Meg persze, hogy nem tudsz neki visszaszólni ha anyukámnak hívod meg ez a felnevelt meg stb szöveg van a fejedbe. Ezt az anyássáfit el kell nyomnod magadba, de mihamarabb (Nem azt mondom, hogy ne szeresd, de azért állíts már fel határokat) vagy ezek lesznek:
- Mivel nem tudtad visszafogni anyádat a férjed bele őrül és elhagy (jogosan)
vagy/és
- Anyád egy idő után felfedezi ezt a sebezhetőséged és így akármire rávehet a sablon szövegeivel (Én az életem adtam érted, felneveltelek, tetőt raktam a fejed fölé, hálátlan vagy stb)
"Vagyis te már 10 éve(!) RENDSZERESEN és HOSSZASAN végighallgatod anyádnak az örökös és mindennapi áskálódásait anélkül, hogy leállítanád?!! "
Nem tudom honnan vetted, hogy ez így zajlik nálunk.
Azt gondolod hogy én anyukámmal vidáman kibeszélem a férjem rendszeresen? A valóságban ez úgy van, hogy én pontosan annyi ívet és cseszegetést kapok tőle. Amikor épp párom tetteit kommenteli, akkor minden, azaz minden esetben megvédem párom, megmagyarázom a negatívabb tetteit, szólásait is, mert tudom, hogy nem azért tette-mondta, mert rosszat akart.
Köszönöm egyébként a sok-sok kommentet, nem is tudjátok mennyit jelent ez most nekem, jóllehet a hsz-ek egy része meglehetősen támadó. Köszönöm a megértőbb hangvételeket!
Bevallom, megleptek a válaszaitok. Nem mondom, hogy arra számítottam, hogy majd vk azt írja, hogy férjem a hibás, nyilván nem..., de arra számítottam, hogy lesz majd pár komment, ami arról számol be, hogy hogyan tudták feloldani a konfliktust és közös nagycsaládi életet fenntartani. Ezért lepett meg, hogy 30-ból 30 válaszból azt szűröm le, hogy vagy leállíttatom "anyámat", vagy húzzon el, vagy én szakítok meg minden kapcsolatot.
Igen, az is igaz, hogy beszari vagyok, igen, tény.
Egy életen át rögzült belém, hogy aki hátat fordít a szüleinek, az nem is ember. Vk itt erkölcsi nullának nevezett engem - hát nézőpont kérdése, mert "anyám" szerint én vagyok az erkölcsi nulla, amikor elfelejtem a "régi" családomat.
De, apukám is van a képben, de ő már ezer éve azt mondja, azt teszi, amit anyukám mond, gondol, csendben. Vele nem lenne semmi vitám, de ő nem is fogja felnyitni anyukám szemét.
Kettős az érzés amúgy, mert egyrészt egy irányító szülőről van szó, másrészről viszont van egy kb 30%, amikor meg nagyon kedves és megértő és nagyon vicces időket tudunk együtt eltölteni. (Amikor párom bekerült a családba, kedvelték és sok volt a nevetés.)
válasza: válasza:Az a baj, hogy azt hiszed, hogy TE valahogy fel tudod oldani a konfliktust. Nem tudod. Mivel anyukád a bajkerverő. Ez olyan, mint pl. "hogyan szoktassak le egy alkoholistát?" Nyilván sehogy, ha ő maga nem akarja.
Szerintem az egy jó hír, ha anyukád szemtől szemben kedves. Az is, hogy azt írtad, hogy mindenkinek igaza van a másikkal kapcsolatban, a férjednek és anyukádnak is. Tehát akkor jól belelátnak egymás dolgaiba... Na, így akkor a lehető legminimálisabbra kell csökkenteni az információáramlást. Amiről a másik nem tud, azt nehéz kritizálni.
Egyébként szerintem az van a háttérben, hogy anyukád figyelmet akar kicsikarni magának. Próbálj meg ne a családi életetekről és a férjedről beszélni neki, vagy ha felhozza, akkor gyorsan tereld el a témát. Pl. a Jóska már megint ezt meg azt csinálta... Igen anyukám, én is láttam, de milyen szép sapkát vettél! Honnan van? Kicsit hízelegj, hogy érezze a törődést.
Hosszú távon kétlem, hogy segít, de nálunk ideig-óráig nyugalmat ad. Amúgy én vagyok az "anyósos" válaszoló. Nálunk sem működött soha, az üljünk le megbeszélni, mert max. annyi volt a válasz, hogy "én akkor soha többet nem szólok egy szót sem". A csendben megsértődés is dettó.
Ők ilyenek, egyszerűen nem lehet velük mit csinálni, de valahogy együtt kell élni a helyzettel. Azt is láttam, hogy eléggé a szívedre vetted a kommenteket, hogy "majd úgyis elhagy a férjed", de ezt ne csak rosszindulatú válaszokként kezeld, hanem vedd kicsit komolyan... Mert én is sokszor elgondolkoztam már azon, hogy tényleg úgy akarok élni, hogy anyós folyamatos idegfeszültségben tart? Még tart a házasságunk, de nem vagyok biztos benne, hogy egyszer nem mondom azt, hogy nekem is egy életem van, nyugalmat akarok. Ha a férjemnek nem ér annyit a családunk, hogy egyszer s mindenkorra megmondja az anyjának, hogy álljon le, akkor költözzön vissza hozzá, és legyenek együtt boldogok. Én meg külön a gyerekkel az leszek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!