Kibékíthetetlen ellentét édesanyám és férjem között?

"A gyerekeimnek sem mindegy, hogy normális kapcsolatot tartunk-e a nagyszüleikkel vagy sem, és én is borzasztóan belefáradtam már az örökös békétlenségbe. "

Nahát,az igaz, hogy nem mindegy, de prioritást :

az APA és az ANYA fontosabb a kicsi gyerekeknek és az otthoni nyugalom. A kisgyerek nagyon veszi az anya hangulatát! Antennája van rá.

Inkább szakítsd meg a kapcsolatot, mint hogy feszültségben éljetek, és az apa ... nos ilyenek szoktak leugrani gyufáért... ---- ... és soha többé nem jönni vissza.

határozottan mondd el:

Kedves édesanyám! elég volt, hogy szidod a férjem, a gyerekeink apját. Nem kérek ebből, viszontlátásra.

Az meg hogy anyud felnevelt, kit érdekel? TERMÉSZETES, ha már világra tolt x évvel ezelőtt, nem érdemel hálát érte.

Ezért a viselkedéséért az lenne a minimum, ha nem beszélnél vele. Majd észbekapna. Vagy nem, de az az ő baja.

Mostohaanyám is ugyanilyen degenerált idióta, ha valami nem úgy van, ahogy akarja, megsértődik napokra.

Én cirka 5 éve nem beszélek vele, nem vagyok a szolgája, nekem tesz szívességet, ha elkerül - ha már ilyen hülye.

Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, ha leállítod édesanyádat. Az, hogy felnevelt, alap dolog, ez nem jogosítja fel arra, hogy igyekezzen tönkretenni a házasságodat és a te idegeidet!

Próbáld kicsit kívülről nézni ezt a helyzetet, félretéve az érzelmeidet. Látni fogod, hogy igazunk van.

Nem kell anyát bántani, elég ha leállítod, ha a párodat szidalmazza vagy téged védekezésre kényszerít ("olyan érzésem van mintha állandóan magyarázkodnom kéne"). Ha ő ezen megsértődik, és nem jön pár hétig, az nem a te a problémád. Meg kell értenie, hogy ha szeretne veled, veletek jóban lenni, akkor uralkodni kell magán és befejezni ezt a viselkedést.

Ez ugyan érzelmi bántalmazás, egyfajta lelki terror.

Javaslom, olvasd el a "Mérgező szülők" c.könyvet.

A párodra ne neheztelj, épp eleget nyelt már. Ki kellene állnod mellette.

Nekem sajnos a nagymamám volt ilyen, anyukám anyja. Nagyon nagy része volt abban, hogy a szüleim elváltak anno, amit utólag anyu is elismer.

Anyukám később újra férjhez ment, és a mama akkor is kezdte a szokásos áskálódást. A nevelőapám viszont szépen határozottan hazaküldte, meg is sértődött. Ekkor már anyu is tanult korábbi hibájából, és férje mellé állt. Jól tették.

"felnevelt, ha beleszólósan is, de felnevelt tisztességesen, segìtett lakáshoz jutni (ìgy hitelt vehettem fel) és ahol lehetett kisebb anyagi segìtségek, és akkor én fordìtsak hátat"

És úgy gondolod, hogy a tisztességes felneveléseddel bérletet vásárolt ahhoz, hogy egy háromgyermekes édesanyát holta napjáig kioktasson és szekáljon?

Egy tisztességes szülő hagyja leválni a gyermekét, és támogatja abban, hogy a saját életét élje.

Anyád meg tisztességtelen játszmát játszik, mert még 40 éves létedre is beszólogat neked, és abban a szent meggyőződésben leledzik, hogy ő fújja a passzátszelet, és ő az igazi tudás egyedüli birtokosa, és a dolgok pont úgy vannak, ahogy ő hiszi. El sem tudja képzelni, hogy más másképpen látja, és másnak más véleménye lehetne.

Én minden alkalommal az arcába tolnám, hogy nem úgy van, ahogy ő gondolja. Szálljon már le rólad ezzel a macerálással, mert ez téged rombol. Csak ha direkt rosszat akar neked, csak akkor folytassa, amúgy hagyja abba legyen kedves.

És hagyd megsértődni.

Ne hagyd, hogy mérgezze a kapcsolatotokat, és az idegeiddel játszon.

Ő azért nem kedveli a férjedet, mert látja rajta, hogy határozott ember, és retteg attól, hogy elveszti a császárságot feletted.

Ő más szerepet el sem tud képzelni, csak azt, hogy ő mondja a tuttit, és te nem egyenrangú, hanem alárendelt fél vagy, mert hálával tartozol neki.

Nos hálás lehetsz neki - de tartozni a gyerekeidnek tartozol a békés, biztonságos, szerető családi légkörért.

Ebből ne engedj!

Mindenképpen le kell állítani anyádat!

Az en anyam is ezt csinalta, ugyhogy en megszakitottam vele a kapcsolatot. Tul azon h a paromat pocskondiazta ok nelkul, engem se tartott semmire soha.

Nem hianyzik, es konkretan nem erzek iranta semmit.

Majd ha beteg lesz akkor keres vkit akinek fizetesert cserebe beszologathat.

Mielott a ferjed elveszited vegleg, az anyadat rakd ki aki egy energiavampir.

Ha anyukád a férjedet nem előtte izélgeti, akkor a férjed honnan tudja, miket mond róla szülőanyád? Ugye nem vagy olyen marha, hogy elmondod neki? Mert akkor te vagy a másik szarkavaró.

Anyukád honnan szerzi az infókat, amik miatt ba...gat titeket? Nem kell neki annyi mindent elmondani, rögtön csökken a támadási felület.

Ne csodálkozz, ha a párod máshol keres magának nyugalmat, családot.

Tényleg először anyukáddal beszélj. Valószínű falra hányt borsó lesz, de meg kell próbálni.

Nekem anyósom ilyen irányomban. Megoldani nem tudtuk a helyzetet. Ő szapul engem a férjemnek, a férjem csendben végighallgatja és lenyeli. Nem sértődök meg, mert tudom, hogy nem az ő hibája, ha fejre áll akkor sem lehet szót érteni anyóssal. Egyébként anyós a saját fiaival is hasonló mentalitású, nem csak engem tisztel meg vele. :)

Annyit kértem a férjemtől, hogy ha lehet, akkor ne tudjak a piszkálódásokról, mert én is temperamentumos vagyok, és nem kell sok, hogy elérjem a határt. Attól még tudom, hogy folyamatosan megy a műsor.

Havi egyszer, max. kétszer csinálunk közös programot, mert a gyereknek fontosak a nagyszülők, olyankor elvagyok a háttérben, nem kell, hogy kifejezetten én és anyós csevegjünk. Váltunk 2 mondatot, hogy szép az idő, és milyen aranyos az állatkertben a kismajom. Szerintem a gyerek nem érzékeli, ebben a néhány órában szándékosan vissza tudom fogni magam, és nem vagyok feszült sem. Szerencsére ilyenkor anyós is partner, és normálisan viselkedik.

Őszinte leszek. Nekem "anyám" volt a mindenem, mindenben kiálltam mellette. Aztán összejöttem a párommal 13 éve. Elhordta minden kurrrvának a háta mögött, a rokonoknak és mindenkinek akivel találkkzott. Pedig annyi volt a bűne, hogy szép volt és kedves. És igen, mint minden szerelmes férfi, sokat voltam vele. Aztán összeköltöztünk és eldurvult a helyzet. A részletekbe nem mennék bele, de "anyám" meghülyült. Próbáltam szépen beszélni vele, aztán csúnyán, még meg is fenyegettem, hogy ha bántja az asszonyt, akkor nagyon rosszul jár. Párom is leültette nem egyszer, hogy beszéljék meg mi a baj. Nem változott semmi. Aztán köztünk is lettek viták emiatt, párszor a szakítás szélére kerültünk. Aztán mérlegelnem kellett mi a fontosabb. És a páromat választottam.

7 éve nem tartom a "családommal" a kapcsolatot. Telefonszámot váltottunk, sehol nem tudják velünk felvenni a kapcsolatot. Lett egy IGAZI családom, a párom édesanyját tekintem anyukámnak.

Mai fejjel is ugyanígy tennék, egy pillanatig nem bántam meg.

F.