Kibékíthetetlen ellentét édesanyám és férjem között?
10 éve vagyunk együtt férjemmel, van 3 kicsi gyerekünk. Én 37, ő 40 éves, szóval nem vagyunk csitrik. Édesanyám, bár nem egy háztartásban élünk, állandóan beleszólna mindenbe, ha nálunk van, percenként záporoznak a negatív megjegyzések, olyan érzésem van mintha állandóan magyarázkodnom kéne az életünk minden mozzanata miatt. Úgy általában véve is nagyon negatív.
Amikor meg férjem épp nincs otthon, akkor őt szapulja, rosszul választottam, máshoz kellett volna mennem, milyen elviselhetetlen alak, stb.
Férjem nyilván vette már az adást az elmúlt évek alatt, és nem az a típus, aki birkatürelemmel tűr egy életen át. Pedig ő tényleg megtett mindent azért, hogy normális legyen a kapcsolat, segített ahol tudott, kedves volt, vicces. De most már ő is más. Egyre gyűlik benne is a feszkó, félő, hogy egyszer robbanni fog, és akkor tényleg olyat fog anyukámnak mondani, ami után joggal vágja majd a fejemhez, hogy na lám, ilyen ember a férjed.
Most azon a ponton vagyunk, hogy mindkettőjükön azt látom, hogy kibékíthetetlen az ellentét. Anyukám mindenen megsértődik, lehetetlen bármit is megbeszélni vele, mert picit sem nyitott más véleményére, csak a maga igazát hajtogatja. Párom meg a másik véglet, temperamentumos, szókimondó, csak eddig rám való tekintettel nem szólt be, de a tetteivel így is érzékelteti, hogy nem kedveli a közös együttléteket.
Mit lehet ilyen helyzettel kezdeni? Volt valaki hasonlóban, hogy oldotta meg?
A gyerekeimnek sem mindegy, hogy normális kapcsolatot tartunk-e a nagyszüleikkel vagy sem, és én is borzasztóan belefáradtam már az örökös békétlenségbe.
Az üljünk-le-megbeszélni nem működik, mert édesanyám, csak azt mondja mindig, hogy nem kell beszélni, semmi baj, aztán csendben megsértődik, majd hónapok múlva nekem privátban kifakad, és kezdődik a férjem ócsárlása, majd az én ócsárlásom. A mindennapokban pedig a szokásos folyamatos beleszólás, valahányszor találkozunk.
Igazából dühös vagyok mindkettejükre, de egy picit mindegyiknek igaza van a másikkal kapcsolatban. De én meg csak békét szeretnék. Mit számít ki milyen, ha közös programról van szó, és a gyerekekkel együtt mondjuk elmegyünk forrócsokizni valahová, miért kell feszkóban éreznünk magunkat közben?
válasza:Rendkívül türelmes és toleráns férjed van. És ő valóban szeret téged, ha ezt így eddig elviselte.
Te viszont nem állsz ki mellette, hagyod, hogy anyád szapulja őt. Most meg, hogy már fogytán a férjed türelme, mindkettőjükre dühös vagy.
A szememben te egy opportunista, erkölcsi nulla vagy, aki mindig a kisebb ellenállás irányába megy, nehogy konfliktust kelljen vállalnia!
A férjed helyében tudod meddig tűrtem volna ezt? Kb. a második-harmadik ilyen produkcióig. Nem ám évekig! Utána megmondtam volna anyósnak, hogy legközelebb a ravatalozóban szeretném őt látni gyertyákkal körülvéve; addig semmiképp, úgyhogy tűnjön el a házunkból, de örökre!
válasza:Egyébként érdekes, hogy mindig a férfiak vannak szidva, hogy papucsok, meg anyuci kicsi fia aki nem áll ki a barátnője/felesége mellett. Akkor az ilyen hölgyre mi a megfelelő szó, aki 10 éve hagyja, hogy az anyja b***ogassa a férjét? Sőt, a saját házukba.
Állítsd le az 'anyukádat', ha nem akarod elveszíteni a férjed és a gyermekeid apját. Én nem tudom elképzelni, hogy valaki számomra fontosabb legyen, mint a férjem. Nem azért, mert a csicskája vagyok, meg iszom minden szavát, hanem, mert ő a társam az életbe, és neki is én vagyok az első. Nem anyám, nem apám, nem a testvéreim stb. (Attól függetlenül, hogy természetesen őket is feltétel nélkül szeretem, és ha a "zuram" lenne velük paraszt azt se hagynám.)
válasza:Kegyetlenül hangzik, de a két általad szeretett érintett közül egyértelmű, hogy anyukádnak nincs sok keresnivalója ebben a történetben. Ha ő lenne a kedves, simulékony fél, akkor talán árnyaltabb lenne a kép, de így tejesen egyértelmű.
Ne járjon hozzátok, ha csak mérgezi a család életét. Menjetek hozzá vendégségbe ti, amikor jónak látjátok, ott néhány órán vagy egy-két napon át bármit ki lehet bírni , de az otthonodban semmi keresnivalója annak, aki a férjedet pocskondiázza és a házasságodat aláaknázza.
És ez nem hálátlanság.
Köszönök minden választ.
Igen, így van, sajnos nehezen viselem a konfliktust, próbálom kerülni.
Egy valamit pontosìtanék: szemtől szembe nem pocskondiázza a férjemet, kedves vele.
Még egy pontosìtás: nem tart el a férjem, dolgozó nő vagyok, közel egyformán keresünk.
Már több alkalom is volt amikor nem hódoltam be anyukám vèlemènyének, minden alkalommal több hétre megszakìtott velünk minden kapcsolatot.
Többen is ìrtátok, számomra nehezen elkèpzelhető hogy kiosszam az édesanyámat és megfenyegessem hogy vagy leszáll rólam vagy ne jöjjön ide többet. Hisz mégiscsak felnevelt...
A férjemmel kapcsolatban egyszer beszélgettünk, akkor voltak gondjaink, jó volt hogy meg tudtam beszélni valakivel. Akkor ő mondott olyan dolgokat is, amiket nem tudtam páromról, nem pozitìv dolgokat. De akkor is megmondtam neki, hogy nem fogom elhagyni semmilyen körülmények között(kivéve ha verne), és ő a gyermekeim apja is.
És hogy lehet azt helyèn kezelni hogy vk felnevelt, ha beleszólósan is, de felnevelt tisztességesen, segìtett lakáshoz jutni (ìgy hitelt vehettem fel) és ahol lehetett kisebb anyagi segìtségek, és akkor én fordìtsak hátat?
engem is borzasztóan idegesìtenek a dolgai...de nem tudok drasztikus lenni ilyen módon. De mindig kiállok a férjem mellett, ezt ő is tudja, mondja is hogy látja hogy mindenben védem a férjem. (Őket meg ìgy elárulom, ezt is sugallta).
válasza: válasza: válasza:Állítsd le anyukád! Nem a férjed a hibás, ti külön család vagytok, ahol normál esetben a férjed a családfő. Gondolom semmi szüksége arra, hogy 40 évesen kioktassa, meg beszólogasson neki egy idegen.
Amúgy is bocs, de utálom azt az embertípust amilyen anyukád is. Lehet pont az kellene neki, hogy a férjed kiakadjon, elküldje a francba és utána helyreáll az agya.
válasza:Másik opció: ha nem vagy képes leállítani a saját anyád, akkor előbb-utóbb a férjed le fog lépni a francba és igaza is lesz.
Ha ennyire gyáva vagy, hogy képtelen vagy kiállni a párod mellett, akkor magadra vess! Én a helyében már otthagytalak volna, senkinek nincs szüksége egy olyasvalakire aki nem áll ki mellette ha baj van.
válasza:szemtől szembe nem pocskondiázza a férjemet, kedves vele. - na, ez pedig a legundorítóbb vislekedés.
PErsze, hogy nem mondja neki, mert szarik tőle, hisz a férjed - veled ellentétben - nem egy gáyva nyuszi.
A helyében a harmadik beszólás után úgy dobtam volna ki anyádat, mint a fene.
De marha türelmes, hogy 10 évig tűri, te meg egy konfliktuskerülő beszari kislány vagy, amiért nem küldted még el anyukát melegebb éghajlatra.
Nekem EGYSZER szóltak be a kedvesemre - persze a háta mögött -, úgy kiosztottam őket, hogy azóta egy rossz szavuk nincs.
Azt ugye tudod, hogy a házasságodat kockáztatod, ha még sokáig játszod az alamuszit?
Más férfi már RÉG kirakott volna, amiért nem vagy képes kiállni érte.
28n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!